J. Lee Grady-től itt a blogon már jónéhány írás megjelent, sőt, azt kell mondjam, az ő szerzeményei lettek a legnépszerűbbek, talán azért, mert annyira pontosan ragadja meg a lényeget. Most sincs ez másképp, mikor a hölgyek az egyházban illetve a keresztény családokban betöltött méltatlan helyzetéről beszél egy korábbi cikkében amely a Charisma magazinban jelent meg. 

Évszázadokon keresztül, a férfiközpontú egyházi vezetési rendszer a Biblia félremagyarázásán keresztül a nőket szellemi fogságban tartotta. Itt az idő, hogy lerántsuk a leplet ezekről a hamis tanításokról.

A 21. században élünk, de ha őszinték vagyunk, be kell ismernünk, hogy néhány dologban az egyház még a sötét középkorban rekedt, különösképpen ha megvizsgáljuk azt a módot, ahogy a hölgyekhez viszonyul.

Még akkor is, ha az Írások sohasem ábrázolják a nőt másodrendűnek a férfihez képest, a mi férfiak dominálta egyházi rendszerünk még mindig egy torz képet terjeszt a női alsóbbrendűségről. A nők már belefáradtak ebbe és férfiként én is, mivel annyi nem Isten szíve szerint való megalázó viszonyulást látunk.

Jézus szembesült a hátrányos nemi megkülönböztetés lényegével, amikor annyira közvetlenül szolgált a nők felé. A közel-keleti kultúrában a nők alig számítottak többnek egy vagyontárgynál, Ő pedig, tanította, meggyógyította a nőket és szolgálattal is megbízta őket. Napjainkban ezzel szemben az energiánkból egy csomót arra fordítunk, hogy a lehetőségeket eltiltsuk tőlük – a tilalmaink megvédéséhez pedig a Bibliát használjuk.

Összegyűjtöttem a hölgyekről 10 olyan hibás nézőpontot, amelyek túl régóta köröznek az egyházi berkeken belül, a szószékről prédikálva illetve a népszerű bibliafordítások kommentárjaiban testet öltve. Hiszek abban, hogy ezeket a hazugságokat le kell rombolnunk, ha azt akarjuk látni, hogy az egyház a maga teljességében jelenik meg a nagy ítélőszék előtt.

1. Hazugság: Az Isten végső terve a nők számára az, hogy a férjüket szolgálják

Milyen szomorú, hogy annyi keresztény férfi egy önző perspektívából tekint a nőkre. Ez a szemlélet gyakran felbukkan Éva teremtéstörténetének félreértelmezéséből fakadóan, a Mózes első könyve 2:18-25 alapján, amelyben Ádámnak egy „segítőtárs” lett teremtve. A héber eredeti szó, ami itt szerepel, gyakran „élettársnak” van fordítva, kifejezve az intimitást és a partnerséget. De évszázadokon keresztül ez úgy volt magyarázva, mintha Éva csak egy családi kellék lenne.

Mi férfiak azt feltételezzük, hogy Isten Évát Ádám szexuális szükségleteinek kielégítése céljából adta, valamint azért, hogy főzzön, mosson, és szolgáljon neki. De a teremtés könyvében olvasható elbeszélés nem erről szól.

Éva teremtése után, Isten nem mondja neki: „Te vagy Ádám segítője, parancsolom, hogy szolgáld őt jól.” Éva nem rabszolgaságra lett teremtve, hanem Ádámmal közösen a munkatárs szerepe lett rászabva, amikor Isten megparancsolta számukra, hogy együtt uralkodjanak a teremtmények felett, ahogy aztán tették is. (I Mózes 1:28)

2. Hazugság: A nők képtelenek kiteljesedni vagy szellemileg hatékonyak lenni egy férj nélkül

Attól az időtől fogva, hogy Corrie Ten Boom megszabadult egy német haláltáborból 1944-ben egészen az 1983-ban bekövetkezett haláláig, az egész világot tanította arról a Megmentőről, aki a legkegyetlenebb nácinak is meg tud bocsátani. Mégis, sohasem házasodott meg. Vajon a tény, hogy sohasem volt férje, azt eredményezte, hogy nem volt „teljes”? Néhány keresztény igennel válaszolna.

Annyira sok energiát elpazaroltunk arra, hogy a bibliai család koncepcióját megvédjük, hogy már a bálványozásában bűnösökké váltunk. Folyamatosan azt prédikáljuk, hogy egy nő elsődleges felelőssége, hogy egy Istenfélő férjet találjon, szüljön sok gyereket, maradjon otthon és nevelje fel őket Krisztusnak.

De nem a családi állapot az, ami a szolgálatra alkalmassá tesz. A Biblia sehol sem állítja, hogy ez Jézus követői számára kulcskérdés lenne, például a 12 tanítványnál sem merült fel szempontként, hogy házasok-e vagy sem.

Minden hívő számára a legfontosabb elhívás – legyen házas vagy egyedülálló – a Jézussal való kapcsolat építése. Minden más földi kapcsolat másodlagos, és Krisztus maga figyelmeztetett bennünket, hogy az általunk szeretett embereknek soha ne engedjük meg, hogy bálványokká váljanak az életünkben, így eltérítve bennünket Tőle.

3. Hazugság: A nőknek otthon kellene maradniuk

Számos evangéliumi egyház tanítja, hogy azok a nők, akik nem otthon dolgoznak, megtörik a bibliai parancsolatot, pedig ez a következtetés kizárólag egy igeszakasz félreértelmezéséből fakad. A Példabeszédek könyve 31. fejezetében leírt hölgy gyakran a csak a családjának élő matróna tradicionális képének alátámasztására van felhasználva, aki a napjait főzéssel tölti, amíg a férje az irodában van. De ha figyelmesen elolvasod ezt a fejezetet, kiderül, hogy az itt leírt hölgy a maga ókori és közel-keleti kontextusában ingatlanügynökként működött és egy textilipari vállalkozása is volt.

A Tituszhoz írt levél 2:5 figyelmezteti az asszonyokat, hogy „háziasak” legyenek. De a legtöbb tanító megegyezik abban, hogy ez a vers egyszerűen csak arta utasítja a nőket, hogy a gyermekeiket ne hagyják magukra.

Ugyanakkor az is igaz, hogy ambíció vagy anyagiasság miatt, néhány keresztény nő elhanyagolja a gyermekeit, még akkor is, ha a Szent Szellem arra ösztönzi őket, hogy a karrier céljaikat függesszék fel. De egy törvénykező teher hölgyekre helyezése helyett, amikor azt mondjuk, hogy a karrier egy Istentelen dolog, a férfiaknak és nőknek egyaránt azt kellene mondanunk, hogy a karrier céljaikat helyezzék a Szent Szellem vezetése alá.

4. Hazugság: A nőknek minden szituációban engedelmesen alá kell vetni magukat a férjüknek

Egy megtört keresztény nő, akit a férje rendszeresen vert, végül összegyűjtötte minden bátorságát, hogy segítséget kérjen a pásztorától. Miután beszámolt a férje dühkitöréseiről, a pásztor a következőt válaszolta: „Ha a férjed megöl téged, az is Isten dicsőségére lesz.”

A pásztornak mivel egy torz képe volt a „férfi vezetésről”, erre felelőtlen következtetésre jutott. Gyakran a házasságot egy olyan hierarchiaként festjük le, ahol a férj ül a trónon a feleség pedig a zsámolynál, és az Írást pedig ennek a nézetnek az igazolására használjuk fel. „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak.” (Efézus 5:22).

Feltételezhetjük, hogy a fenti vers szerint a nőknek nem lehet szavuk családi ügyekben vagy a véleményük csak másodrendű. Extrém esetekben, a nőknek még az is meg van parancsolva, hogy alárendeljék magukat az erőszaknak, ezáltal is kifejezve a férfi vezetésnek a tiszteletüket. Ez nem egy keresztény látásmód.

Pál szintén mondja az Efézusiaknak, „engedelmeskedjetek egymásnak” (5:21). Már hallottam férfi prédikátoroktól a férfi vezetés témájában tanításokat, de még sohasem hallottam egy pásztort sem, amint arra bátorítja a férfiakat, hogy engedelmeskedjenek a feleségeiknek! Míg egy harmonikus házasságban, a férfi és a nő alkalmazkodik a másikhoz, amikor döntéseket hoz.

A 16 éves házasságom során, a feleségemnek és nekem számtalanszor különbözött a véleményünk. De amikor zsákutcába jutottunk, nem tettem egy bejelentést, hogy „én vagyok ennek a háznak a feje, tehát amit mondok, az fog történni.” Inkább, Debóra és én, egyetértésben imádkoztunk a dolog felől, vagy azt választottuk, hogy inkább engedünk a másiknak.

A kérdés sosem arról szól, hogy ki legyen a főnök. Én a feleségemet egyenlőnek látom. Nem vagyok „felette”. Egyként funkcionálunk.

5. Hazugság: A feleség a férj „tekintélye” alatt szolgálhat csak

Ez az elképzelés Pál apostol szavainak félremagyarázásán alapul, amikor az I. Kor. 11:3-ban azt mondja, hogy „az asszony feje a férfi”. Ezeket a szavakat a hívők annak alátámasztására használják, hogy a nő egy alárendelt szolgája a férfinak vagy a nők az életükben nem járulhatnak Isten elé a férfi tekintély kifejeződése nélkül.

Pál tanítása a fej befedéséről az első korinthusiakhoz írt levél 11 fejezetében egy nehezen értelmezhető rész, olyannyira, hogy a jelentésében a bibliatudósok sem értenek egyet. Összességében a legtöbben azt tanítják, hogy Pál speciális kulturális problémák miatt fogalmazta meg az üzenetét az első századi korinthusiak számára. Az illendőségre és rendre hívja fel a figyelmet egy olyan társadalomban, ahol az erkölcstelenség és pogányság miatt elmosódtak a nemek közti határvonalak.

Pál nem helyezi a férfiakat a nők fölé egy általános uralkodói pozícióba. Mivel „Krisztusban nincs férfi és nincs nő” (Gal. 3:28), a nők imádkozhatnak, énekelhetnek, tanulmányozhatják a Bibliát vagy szolgálhatnak egy férfi jelenléte nélkül. Hogyan gondolkodhat egy férfi olyan őrült módon, hogy pusztán azért mert férfi, az megnövelheti a hitelességét az imádkozásban vagy a szellemi szolgálatban! Aki ebben hisz, az a testben bízik.

6. Hazugság: A nőnek a férjét az „otthon papjának” kellene tekintenie

Keress rá a Bibliában. Az írás sohasem írja a le a férfit mint az „otthonod papját.” A múlt század során kezdett el terjedni evangéliumi egyházakban ez az emberi koncepció. Nekünk egy papunk van, Jézus Krisztus, akinek a vére jóvátétel a bűneinkért. Azt sugallni, hogy bármilyen emberi létezőnek Isten fián kívül szükséges további papnak lenni, nem több egy csalásnál.

A Biblia azt mondja, minden hívő pap (I. Péter 2:9, Jel 1:6), mindenféle nemre való megkötés nélkül. A férj funkciója olyan, mint a papoké amikor imádkoznak a családjaikért vagy amikor Isten igéjével szolgálnak feléjük, de ebben az esetben a feleségnek pontosan ugyanez a funkciója.

Tapasztalatom szerint a házasságban Isten ugyanúgy szól hozzám ahogy a feleségemhez is. Isten nem mondja nekem, „Mivel te vagy ennek a háznak a feje, elmondom a terveimet a családodra vonatkozóan, te pedig el tudod mondani a többieknek amit Én szóltam.” Gyakran Isten azelőtt kijelenti a terveit a feleségemnek, mielőtt én bármit hallanék!

7. Hazugság: A nők nincsenek felszerelve vezető szerep felvállalására

A legtöbb alapvető hiba, amit a Biblia értelmezésekor elkövetünk akkor következik be, amikor egy igeverset kiragadunk a környezetéből és egy egész doktrínát építünk köré – még akkor is ha úgy tűnik, hogy az igevers szemben áll más részekkel. Pontosan ezt tesszük gyakran az 1 Tim 2:12-vel is, amely a következőt mondja: „A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.”

A legtöbb teológus hisz abban, hogy ez a szakasz Efézusban egy egyedi szituációra vonatkozott. Ezt a konklúziót azután vonták le, miután tanulmányozták a számtalan igehelyet a Bibliában, amely a nőkkel mint szellemi tekintélyekkel foglalkozik. Az ószövetség feljegyzi, hogy Debóra egy bíró volt Izrael felett – és Isten megáldotta a vezetését a csatában (Bírák 4-5). Más nők szintén szerepelnek, mint akik tekintéllyel bírták férfiak felett, mint például Miriám, Hulda és Nóadjá.

Jézus az örömhír terjesztésével először nőket bízott meg (Máté 28:1-10), aztán pünkösd napján férfiak és nők egyaránt fel lettek hatalmazva a prédikálásra (Csel.: 2:1-4). Priscilla, Kloé és Fébé vezetők voltak a korai egyházban, és egy másik hölgy, Júnia, pedig Pál által apostolnak van nevezve. (Róma 16:7).

Jóel próféta ígérete „fiúkra és lányokra” volt megjövendölve miután a Szent Szellem ki lesz töltve az egyházra (Jóel 2:28). Mégis, egyetlen verset kiragadunk Pál írásaiból és felhasználjuk száz másik ellenére, hogy a nőket teljesen felmentsük a szolgálat alól.

8. Hazugság: Az egyházban a nőknek tilos a tanítás vagy prédikálás a férfiak felé

Mivel az I. Timóteus 2:12 nyilvánvalóan szemben áll a teljes bibliai ösztönzéssel, amely a nőket pozícióba helyezi, hogyan kellene ezt értelmeznünk? Mit mond Pál aktuálisan ebben a versben?

Richard és Catherine Clark Kroeger, az Én nem szenvedek nőként (I Suffer Not a Woman) című könyvében elmagyarázza azt a bizonyos kultikus istentiszteleti gyakorlatot amit Diana női papjai gyakoroltak, behatolva az első századi egyházba. Ezek a papnők istenkáromló, perverz szexuális és szellemi tanításokat terjesztettek, illetve időnként olyan rituálékat hajtottak végre amelyekben átkokat mondtak a férfiakra és a nők felsőbbrendűségét hirdették.

Amit Pál legvalószínűbben az Efézusiaknak mondott a következő volt: „Nem engedem meg egy nőnek, hogy ezeket az eretnekségeket tanítsa, sem nem engedem meg nekik hogy pogány rituálék végzése által a férfiaktól elbitorolják a tekintélyt.” Nem mondta, ahogy néhány keresztény feltételezi, hogy „Nem engedem meg az istenfélő keresztény asszonyoknak, hogy a Bibliát tanítsák.” Pált a saját korában inkább ösztönözte volna, ha mégtöbb képzett nő van aki taníthatja az igazságot!

9. Hazugság: A nők könnyebben kísérthetőek, mint a férfiak

Ez az elképzelés az I. Timóteus 2:14 jelentésének elferdítéséből fakad, amely azt mondja: „Nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe.” Néhányan azt sugallják, hogy mivel Éva volt megcsalva a gonosz által, a nőnek erősebb hajlama van a kísértésre. Mások még tovább mennek, olyannyira hogy a nőket vádolják minden gonoszsággal a világon és ennélfogva szerintük nagyobb átok alatt is vannak, mint a férfiak.

Manapság a nem elfogadott bibliatanítók terjesztenek ehhez hasonló nézeteket. A Biblia egyértelműen megállapítja, hogy Ádám és Éva mindketten engedetlenségben Isten előtt bűnösnek találtatott, s ezért mindketten meg lettek büntetve. Az első Timóteushoz írt levélben Pál a teremtés történetét Évával kapcsolatban nem egy extra vád miatt idézi, hanem azért, hogy egy bizarr tanítást utasítson vissza, ami Kis-Ázsiában terjedt.

Az első században, a kereszténység a gnosztikus eretnekséggel és a pogánysággal keveredett. Egy a tanításaik közül azt állította, hogy Éva az engedetlensége által igazából felszabadította a világot és a gonosztól titkos tudást szerzett.

Pál nem tanította, hogy a nők hajlamosabbak a megcsalásra. Elmagyarázta, hogy amit Éva tett nem volt jó, és keresztény szempontból Ádám és Éva bűnt követett el, amikor hallgattak a kígyóra.

A nők minden bizonnyal megkísérthetők, mert ugyanaz a bukott természetük van, mint a férfiaknak, de ez nem jelent egyet azzal, hogy könnyebben kísértésbe tudnának esni. Ez a nézőpont a lealacsonyító sztereotípiákban és elfogultságban gyökerezik.

10. Hazugság: Azok a nők, akik erős vezetői képességeket mutatnak, a „Jézabel szellemével” vannak betöltve

Egyszer Cindy Jacobs bibliatanítót hallgattam, aki egy ima konferencián beszélt Colorado-ban. Amikor megközelítette az emelvényt, két férfi, akik előttem ültek, egymás felé fordultak és elkezdtek halkan imádkozni.

„Uram, mi megkötözzük a gonosz megbabonázó erejét a hallgatóság felett,” mondta az egyik, hozzátéve, „megkötözzük a Jézabel szellemét a Jézus nevében.” Ezek a férfiak abban hittek, hogy a tömeg automatikusan a megcsalás szellemének uralma alá kerül, amikor Jocobs elkezdi tanítani őket – egyszerűen csak azért, mert ő egy nő.

Milyen abszurditás! Bárák „meg lett csalva” amikor parancsokat kapott Debórától? (Bírák 4:14). Jézust kisbabaként káros hatás érte, amikor Anna prófétált felőle? (Lukács 2:36-38) Vagy Apollós elnőiesedett, amikor alárendelte magát Priscilla tanításának? (Csel. 18:26) Természetesen nem!

Egy Istenfélő nőt összekapcsolni Jézabellel, egy ószövetségi gonosz despotával, igazságtalan és durva, még akkor is ha napjainkban a férfiak az egyházban gyakran bélyegzik meg a Jézabel címkével az erős, felkent nőket, mert fenyegetve érzik magukat tőlük.

Hagyjuk abba ezeket az inzultálásokat. Ha egy nő azért manipulál, hogy bitorolja a tekintélyt vagy eretnekségeket terjeszt, akkor bizonyosan megérdemli, hogy Jézabelnek tartsák – ugyanúgy ahogy azokat a férfiakat is, akik így cselekszenek. De azok a hölgyek, akik szellemi egységben járnak és Isten szavával és erejével prédikálnak, tiszteletet érdemelnek. 

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!