Kenny Luck számos családdal kapcsolatos keresztény könyv szerzője. A szexuális nevelés, felvilágosítás valamint a folyamatos kommunikáció szükségességéről valamint módjáról írta ezt a nagyszerű cikket.
A legtöbb szülő számára alapvetően megrázó élmény, mikor kénytelen lesz a gyermeke szexualitásával szembesülni.
Nézzünk szembe a ténnyel, hogy amikor a „mi kicsi lányunk” levetkőzik egy fiú előtt, vagy a „kicsi fiúnk” zabálja az okostelefonján a pornográf tartalmakat, miközben újra és újra kielégíti magát, egy olyan dolog, ami a legtöbb szülőnek könnyen mentális sokkot okozhat.
Ugyanakkor, amikor személyesen tanúja lesz egy szülő egy ilyen helyzetnek, a tinédzser gyermekének szexuális életével való szembesülés során a sokk, a zavarodottság, a szégyen és a saját magában érzett csalódás még fájdalmasabb élményként hat.
Egy ilyen szituációban a szülők rendszerint a következő kérdéseket teszik fel maguknak:
- Mi történt?
- Mi az, amit elmulasztottunk?
- Miért nem kérdezett meg korábban?
- Miért nem tudtam átadni az értékrendemet?
- Rossz szülő vagyok?
Ezek azok a kérdések, melyek a szülők döbbent arcáról leolvashatóak, amikor a mélyen eltemetett morális és szellemi elvárásaik összeomlásakor felébrednek és amikor a gyermekeik szexuális ébredésével kénytelenek szembesülni. Az ilyen helyzetben lévő szülőkkel való tanácsadás során vált számomra világossá, hogy a legtöbbjük esetében az otthoni szexuális nevelés igencsak javításra szorul, illetve számos új kommunikációs csatornára van szükség ahhoz, hogy megállítsuk a családokban a szexualitással kapcsolatos bajok áradatát.
Túl kicsi, túl késő, túl naiv
A szülők mindig elszánt érdeklődést mutatnak a gyermekeikkel kapcsolatba kerülő fiúk és lányok iránt, akiknek a viselkedése vagy értékrendje a csemetéjüket esetleg negatívan befolyásolhatná. Az anyukák nagyon is tudják, hogyan kell a kölykeik védelmezése céljából az anyai aggodalmat feltűnés nélkül vegyíteni a kémhálózatokat megszégyenítő információs rendszerrel.
Az „anyai titkosszolgálat” ma már olyan eszközöket és technikákat vet be, mint az okostelefonok, applikációk, facebook csoportok és a szomszédságot is magában foglaló „térfigyelő rendszer”. Az információáramlást pedig olyan eszközök segítik, mint az ártatlan telefonhívások, séták, gyülekezeti bibliakörök, kávézások és jógaórák.
Az Intel amerikai technológia óriáscég hosszas elemzések után kimutatta, hogy minél inkább megvitatásra kerül a középiskolás fiúk és lányok élete, annál inkább figyelemmel kísérik és analizálják a szüleik a posztjaikat és megosztásaikat, sőt, az anyai megfigyelés mindezen információkat eltárolja, hogy aztán majd később, egy joghurt melletti ártatlan beszélgetésben, hazafelé az edzésről vagy a vacsoraasztalnál finoman előkerüljenek. De a probléma mai világban nem a szülő vagy a gyermek oldalán vagy a kettőjük közötti kommunikációban keresendő. Ez már jóval túlmutat rajtuk és leginkább a gyermekeinket körülvevő kultúrával és kapcsolatokkal van összefüggésben.
Most persze joggal felteheted a kérdést: Eközben hol vannak az apák? Valószínűleg ha csak egy is megjelenne, akkor is csupán az „anyai titkosszolgálatra” támaszkodna és tipikusan egy olyan egyedi krízishelyzet esetén jönne csak képbe, amikor az anya már megnyomja a piros gombot. Az apa pedig ilyenkor rendszerint a következő három dolog egyikét teszi: lerendez egy kínos „nagy beszélgetést”, megvon valamilyen privilégiumot vagy elrendeli az iskola utáni szobafogságot.
Így aztán minden el van intézve, mivel az „üzenet” el lett küldve és az eredmény pedig visszaköszön a tinédzser viselkedésének megváltozásában. Miután lezajlott a fenti folyamat, a mama fejében kialszanak a jelzőfények és mindenki megnyugszik. Viszont ez a „vészhelyzet alapú” megközelítés egy okos tiniben egy olyan hamis képet épít ki, mely szerint a legtöbb apa inkább a ház ura, a jó zsaru vagy a vicces fiú szemében szerepében szeret megmaradni, szemben a saját érdekét szem előtt tartó anyával.
Mindeközben az apáról ordít, hogy: „Azért csinálom veled ezt az egészet, mert anyád megkért rá.” Talán a te otthonodban nem pontosan ez a szituáció vagy esetleg azt gondolod a saját megoldásaidról, hogy azok jóval proaktívabbak. De az igazság az, hogy ha a gyermeked szexuálisan aktív vagy szexuálisan szenved, a valóság nyomasztóan teljesen más, mint amivel te magad tisztában vagy.
Tehát, ha a tinédzserek nem beszélnek a szüleikkel a saját, szexualitással kapcsolatos realitásukról, akkor mégis kik azok, akikkel ezt megosztják?
A szexuális küzdelmeik megértése
Mostanában találkoztam három mára már veteránnak mondható ifjúsági vezetővel, akiknek nem kevés tapasztalatuk volt olyan kamaszokkal, akik a szexuális problémáikat illetően megnyíltak előttük. Mindhárman közülük az elmúlt 30 évben fiatal fiúk és lányok nagy csoportjaival foglalkoztak, miközben a hitre is tanították őket. Ezek a vezetők megosztottak velem néhány sokkoló visszajelzést, amit minden szülőnek hallania kellene.
Emellett elmondtak néhány nagyon kritikus tanácsot is a szülők számára, hogy hogyan szakíthatnak időt, illetve hogyan kellene beszélgetésbe kezdeniük a szexualitás témájában a tinédzser korú gyermekeikkel.
Aztán feltettem a számukra néhányan egyszerű kérdést a tapasztalataikat illetően és a következőkre jutottunk:
- Az elmúlt évben a csoportjukban a szexualitással kapcsolatban 22 esetben (13 lány és 9 fiú) avatta be őket az aktuális küzdelmeikbe.
- A lányok mindegyike érintett volt egy fiúval való fizikai érintkezés valamilyen formájával.
- A fiúk mindegyike nézett valamilyen erotikus tartalmat a telefonján, nem voltak képesek a vágyaikat kontrollálni és krónikusan önkielégítést végeztek.
- A lányok közül egyiküknek a szülei sem tudtak semmit bármilyen szexuális érintkezésről, arról, hogy mikor, hol és mi történt.
- Egyedül egy tinédzser fiú osztotta meg a problémáját a szüleivel, akkor, amikor az megtörtént. Elmondása szerint ennek igazából semmi értelme nem volt, így sohasem próbálkozott többet a szüleinél.
Tudatában vagyok annak, hogy ezek csak informális beszélgetések voltak. A lényeg viszont az, hogy a tinédzserek elrejtik a szüleik elől a szexualitással kapcsolatos érzéseiket és cselekedeteiket. Végeredményben pedig ez nem jelent mást, mint azt, hogy ezekben az években szülők milliói a tudatlanság vagy a tagadás okán kimaradnak a gyermekeik legfontosabb, érzelmileg és szellemileg legerőteljesebb korszakából, különös tekintettel a kapcsolataik fejlődésére.
A rideg valóság pedig mindannyiunkat változásra kell, hogy ösztökéljen. Először is, változtatnunk kell a témához való viszonyunkon. Másodszor, meg kell keressük azokat a lehetőségeket, melyek leginkább képesek lennének áthidalni a kommunikációs szakadékot magunk közt és a tinédzser gyermekeink között. Végül pedig, a legfontosabb, hogy meg kell tanulnunk a fiainkkal és lányainkkal nyíltan és kezdeményezően beszélni még az előtt, hogy bekövetkezne a baj.
A sikeres kommunikáció titka
Kezdd el időben. Életkorra való tekintet nélkül, a legjobb módja annak, hogy a szexualitásról egy szülő egészséges alapokat fektessen le a gyermekében, az idő, a tanítás és a téma megfelelő megközelítése. Azoknak a gyermekeknek az életében, akiknek a szülei (különösképpen az apák) minőségileg elvégzik a fenti tevékenységeket, a szexuális élet túl korai elkezdésének jóval kisebb a kockázata. Azok a gyermekek pedig, akik korukra való tekintet nélkül szeretve vannak, biztonságban érzik magukat, és ez a biztonság biztosan jelen lesz az „érzékeny témákról” való nyitott beszélgetéseknél is.
Legyél őszinte. A kamaszok illetve fiatalok szeretik, ha amikor felnőtt témákra terelődik a szó akkor felnőttként vannak kezelve, bizalommal közelítenek feléjük, még akkor is, ha „egyedül még nem merészkednek olyan mélyre, ahol nem ér le a lábuk”. Szeretik, amikor egy szülő vagy egy mentor arról tud beszélni, ami igazán foglalkoztatja őket, amikor egy bizonyos biológiai vagy szociális útkereszteződéshez érnek, még akkor is, ha a téma mindkettőjük számára kínos vagy ijesztő.
Ha már korábban beszéltél nekik arról, amit most pontosan úgy látnak vagy tapasztalnak meg, ahogy azt te korábban már megjósoltad, akkor a szemükben te egy megbízható információforrássá válsz. De ha látnak, éreznek vagy megtapasztalnak valami olyan szexuális dolgot, amiről sohasem beszéltek veled, elbizonytalanodnak abban, hogy nálad ezzel a témával egyáltalán elő lehet-e hozakodni. Ebben az esetben a legtöbb fiatal messziről elkerüli a túlságosan konzervatívokat, mivel nem akar „hülyének látszani” és így inkább csendben marad.
Kezeld őket felnőttként. Amikor kapcsolatba kerülsz egy tinédzserrel a szexualitás témájának kapcsán, jobb ha tudod, hogy leginkább a szüleikkel utálnak erről beszélni. Az ok pedig nyilvánvaló: felnőttnek akarják érezni magukat! Így ahelyett, hogy kitennéd őket annak az érzésnek, hogy még csak gyerekek, beszélj velük olyan fiatal felnőttként, aki férfivé vagy nővé válik!
Az apák azáltal egy speciálisan fontos szerepet töltenek be a kamaszok fejlődésében, hogy visszaigazolják és megerősítik a felnőtté válási folyamatot. Ugyanakkor hatalmas áldás egy fiú számára, ha az apja mint „férfi a férfival” tud vele beszélni. A lányok számára az apai szó pedig nagyon megerősítőleg hat az önértékelésükre és arra, hogy ők is szerethetők, illetve fontos szerepe van a fiatal lány szexuális értelemben vett védelmében is.
Szülői tudatosság a szexuális területen. Ez nem mást jelent, mint hogy tudatosan megtervezed a beszélgetésekben a mérföldköveket, témákat, eseményeket, mondatokat, gyakorlati tanácsokat, amelyeket mondani fogsz és az elvárásokat a család valamint a gyülekezet részéről. A kamaszok részére különösen előnyös egy jól megtervezett hétvége apával és anyával egy olyan tevékenységgel és környezetben, amit szeretnek. Ilyenkor részletesen végigbeszélhetitek a szexualitással kapcsolatos dolgokat. Mégpedig AZELŐTT, még mielőtt belépnének a szexuális promiszkuitás világába, amellyel a társaik egyre nagyobb nyomást helyeznek egymásra.
[…]
Kapcsolódó bejegyzések:
- Hogyan beszéljek a fiamnak a szexről?
- Hálátlan kamaszok
- 7 lépés, amivel krízishelyzetben segíthetünk a gyermekünknek
- Az önkielégítés és a szellemi élet
