Ez a cikk a Christianity Today hasábjain 2014. június 4-én jelent meg Suzanne Burden tollából. Suzanne egy keresztény pásztor családjában nőtt fel, sokféle gyülekezetben több területen szolgált. Bár sokmindent tapasztalt, mégis hisz abban, hogy Jézus Krisztus az emberiség egyetlen reménysége. 2008 óta házas és teológiát is végzett.

Egy hónappal ezelőtt, csatlakoztam azon nők népes táborához, akik meghozták azt a nehéz de mégis felszabadító döntést, hogy műtéti úton meddővé válnak.

Miután 35 évesen megházasodtam, több mint öt évig hiába próbálkoztam, nem tudtam teherbe esni. Majd amikor a termékenységi problémáim fizikai tünetekkel párosultak, úgy éreztem, ez egy ultimátum: annyira intenzív fájdalmat és vérzést tapasztaltam a havi ciklusom alatt, hogy valaminek végre történnie kellett.

Az amerikai egészségügyi szervezetek felmérése szerint a fogamzásgátlással összefüggésben az USA-ban a nők 27%-a alkalmazza a művi meddővé tételt. Egy a termékenységet kutató cég, a Contraceptive Technology szerint, „A sterilizáció az Egyesült Államokban továbbra is a leginkább alkalmazott fogamzásgátló eszköz… mely 700 000 petevezeték és 500 000 ondóvezeték elkötését jelenti évente.”

Ironikus módon, évekkel azután, hogy próbáltam teherbe esni, „elköttetem a petevezetékeimet”, mely megakadályozza petesejtjeimet, hogy a petefészekből a méhbe jussanak. Mivel a havi ciklusaim elviselhetetlenné váltak, a nőgyógyászom egy olyan eljárást javasolt ami járóbetegként elvégezhető és valószínűleg segítség lenne a problémámra és megelőzné, hogy esetleg a méhemet kelljen eltávolítani. Természetesen ezzel egyszerre a terhesség veszélyessé és extrém módon kockázatossá vált számomra.
Az orvosom erősen javasolta a védekezést, de mivel a hormonokra rosszul reagáltam, a legjobb döntésnek a végleges sterilizáció látszott. Ennél a pontnál, fegyverszünetet kötöttem magammal. Isten előtt a könnyeinkkel küszködve, eldöntöttük, hogy továbblépünk.

Krisztus követőként elcsodálkoztam: Isten lenne az aki bezárta a méhem? Természetesen számos római katolikus és konzervatív protestáns ezt mondaná. Azoknak az embereknek, akik a biblia szerint élnek, ez a dolog nem példa nélküli. Amikor Ábrahám bűnt követett el Sárát hazugságra kérve, Isten bezárta az összes nő méhét Abimélek házában. (I. Móz. 20:18) Anna története pedig a terméketlenségról szól, itt arról olvashatunk, hogy maga Isten zárta be a méhét. (I. Sám. 1:6)

Mindkét esetben, a méh bezárása egy átok volt – de végsősoron megszűnt az ima hatására. Tény, hogy a bibliában egymást követik azok a történetek amikor Isten segített a meddőségen, életet hozott Sára, Rebeka, Anna, Ruth és Erzsébet méhébe. „Istennek semmi sem lehetetlen” – mondta az angyal Jézus anyjának, Máriának, miután tudatta vele Erzsébet öreg kora ellenére való terhességét.

Semmi sem lehetetlen. Számomra és a férjem számára, a teherbe esés nem volt lehetetlen, de ugyanakkor nem következett be. Így van ezzel számos pár is. Biztosan, Isten megengedhette volna a számunkra, hogy megfoganjak és gyermeket szüljek, de ahogy idősödöm, egyre valószínűtlenebb ennek a vágynak a beteljesülése. Ebben a szörnyű helyzetben elkezdtem rájönni, hogy Isten sohasem ígért nekünk gyermeket. Ő egyszerűen magát ígérte. Igazából amellett, hogy a műtét miatt javulás következett be az állapotomban, az egész procedúra segítségemre volt, hogy ne csak egy terméketlen nőként tekintsek magamra, hanem sokkal inkább Isten gyermekeként akinek nagyobb dolgok vannak megígérve, minthogy képes legyen szülni. 

 Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!