A mostani cikk rendhagyó abban az értelemben, hogy egy korábbi folytatása. Dena Cyd válása után eltelt néhány év, amikor feltűnt a színen egy férfi, aki igencsak felbolygatta addigi életét. Erről az élményről számolt be a blogján.
Tisztán emlékszem, amikor a férjem először bevallotta, hogy egy másik nő iránt érez vonzalmat. „A kísértés nem probléma. A kérdés az, hogy mit kezdesz vele.” – válaszoltam.
Ebben a nehéz időszakban lépéseket tettünk, hogy megjavuljanak a dolgok. Megengedtem neki, hogy nyíltan beszéljen az érzéseiről, próbáltam segíteni. Megtettem mindent, amit csak tudtam, hogy a másik nő felé irányuló érzéseivel szemben támogassam. Mégis, ahelyett, hogy küzdött volna, csak tovább táplálta őket – eljátszadozott a gondolataival, folyton rajta járt az esze és vele is álmodott.
Ez volt a viszonyuk kezdete…
Mi mindannyian szembesülünk a csábítással. Az olyan apróságok is kísértésbe visznek, mint a még egy kis édesség, amikor már tele vagyunk, vagy még egy üveg diétás kóla, amikor tudjuk, hogy az egészségtelen, vagy jó sokáig fent maradunk TV-t nézni, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy korán kell kelnünk. Persze ott vannak az igazán komoly kísértések is, mint a házasságtörő kapcsolat, egy olyan szexuális kapcsolat, amikor nem vagytok házasok, ez szintén függőség.
Az igazság az, hogy a csábításban nincs semmi rossz. Mindannyian szembesülünk vele, még Jézus is. A probléma akkor jelenik meg, amikor engedünk a kísértésnek, megengedjük magunknak, hogy bűnbe essünk ahelyett, hogy ellenállnánk.
A kísértés pedig a vágyainkból fakad, amelyek addig csábítgatnak, amíg el nem térítenek. Ezek a vágyak minden bűnös cselekedet gyökerei. Amikor pedig teret engedünk a bűn növekedésének, az eredmény nem lehet más, mint a halál. (Jakab 1:14-15)
Amikor a csábításokkal szemben nem az ellenállást választjuk, annak mindig következményei vannak. Lehet, hogy a következmény nem azonnali, de az is lehet, hogy igen. Jakab apostol levelének első részében arról olvasunk, hogy mindez egy folyamat. Elkezdődik a csábítással, aminek ha engedünk, bűnt követünk el, az eredmény pedig a halál lesz. Mindegy, hogy milyen bűnről van szó, mindig megtapasztaljuk a szellemi halált – egy távolságot, amely létrejön közted és Isten között, egy süketséget, amely megakadályozza, hogy meghalljad Isten halk suttogását, amely a szívedhez szól, amint eloltod a benned égő Szent Szellem tüzét.
Az elmúlt néhány hét során, meg kellett harcolnom a csábítás egy nagy csatáját. Már legalább öt év telt el azóta, hogy szétköltöztünk a férjemmel és elváltunk. Senkivel sem randiztam több mint négy éve. Biztos vagyok abban, hogy megtehettem volna, ha akarom, de azt kértem Istentől, hogy ne jöjjön senki az életembe hacsak nem Ő akarja és ez a házasságom tartson addig, amíg a halál el nem választ. Nem akarom a szívemet bárkinek odaadni, hacsaknem páratlan szenvedély fűzi Jézus Krisztushoz és a szolgálathoz is.
Így magányos maradtam…
Habár tisztában vagyok vele, mennyire áldott vagyok az egész életemben, még mindig vágyódok egy különleges valaki után. Elég nagy megpróbáltatás egyedül lenni. Vágyom a reményeimet és álmaimat ezzel a különleges valakivel megosztani. Vágyom kéz a kézben végigsétálni vele egy bevásárlóközponton. Nagyon szeretném átölelni, vagy hogy ő is átkaroljon engem, ahogy együtt dicsérjük Istent a gyülekezetben. Olyan jó lenne odabújni hozzá egy esős estén, amint közösen megnézünk egy filmet. Vágyódom egy lágy érintésre, egy gyengéd simogatásra, vagy csak egy egyszerű csókra.
Általában túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy a gondolataim ilyesmiken kalandozzanak. De ez a nyár más volt. A gyermekeim közel négy hétre elutaztak, én pedig itthon maradtam egy csomó felesleges idővel, ami elég szokatlan volt. Aztán néhány más kapcsolatom is megromlott ebben az időszakban, mivel nem mindenki akarta megérteni, hogy miért hitben járok és nem látásban. Miközben egy kis nyugalom és béke jó dolog tud lenni, de ha túl sok van belőle, rögtön magányosnak érzem magam.
Mégis, mi történt? Jött egy férfi. Egy igazán szép férfi. Egy igazán nagyszerű egyedülálló apa, aki szeret élni. Szorgalmas. Felelősségtudó. Sportos. Néhány egyértelműen szuper tulajdonság.
Ellenben, ő egy szenvedélyes Isten követő? Elkötelezett a szolgálat iránt? Naponta keresi Istent? Képes megérteni a Krisztushoz fűződő elkötelezettségemet, a szándékomat, hogy teljesen Istennel járjak? Vallja a házasság előtti tisztaságot, ahogy én is?
Őszintén megvallva, arra lettem figyelmes, hogy eléggé zavarba jöttem, mivel a fenti kérdésekre tudtam a választ. Nem hagyhatom, hogy tudomást szerezzen a blogomról, az írásaimról, a szolgálatomról. Nem láthatja, amint elöntenek az érzelmek miközben Isten dicsérem. Ahogy nem tud a mostani rádió interjúmról sem, amely arról szólt, Isten hogy vezetett át a fájdalmas válásomon. Nem tudhat meg semmit, mert tisztában vagyok vele, hogy rögtön továbblépne, ha felfedezné kicsoda is vagyok én igazán – pedig ha lenne egy férfi társaságom az annyira jó érzés lenne!
A vágy pedig egyre csak növekedett. Egyre gyakrabban találtam magam úgy, hogy arról ábrándozom, milyen jó is lenne fogni a kezét, hogy megöleljen. Vágytam arra, hogy ez a folyamat több legyen, mint barátság – de még nem tettem semmit. Tudtam, azáltal ha engedek ennek a kísértésnek, az nagyon gyorsan megváltoztatja az életem és nem az a legjobb fog megvalósulni, amit Isten szán nekem. Tudtam azt is, hogy ha akarok, találhatok az elveimmel kompromisszumokat és azzal is, amire Isten valójában elhívott engem.
Szépen lassan pedig úgy éreztem, hogy minden percemet a kísértéssel való harc tölti ki. Gyakran kiáltottam Istenhez, kérve Őt, hogy mutassa meg a kivezető utat. Esdekeltem hozzá, hogy adjon erőt, hogy megmaradhassak a barátságnak ezen a szintjén, hogy megmutathassam igazából, ki is vagyok én. Kértem Őt, hogy hagyja a szeretetét és fényét rajtam keresztül ragyogni és ezt az embert az Egyedül Egy mélyebb ismeretéhez vezetni, Aki az én mindenem.
Ne légy naív és annyira magabiztos. Ne várd, hogy ez megtörténhet. Ugyanúgy pofára eshetsz, ahogy bárki más. Felejts el mindent az önbizalomról, ez teljesen haszontalan. Inkább Istenben legyél biztos. Nincs olyan próba vagy kísértés, ami veled szembejön és meghaladná a képességedet, amivel másoknak ugyanúgy szembe kell néznie. Minden amire emlékezned kell, hogy Isten sohasem hagy cserben, sohasem hagyja, hogy túl kelljen lépned a képességeid határán, ő mindig ott van, hogy ezen az egészen átsegítsen. (I Kor. 10:11-13)
Hogyan győzhetném le én a kísértést? Ez a kérdés zakatolt folyamatosan a fejemben. Az írás azt mondja, erősen álljunk, nehogy elbukjunk és azt is mondja, Istennek mindig van egy kivezető útja. A kihívás pedig számomra az, hogy megtaláljam ezt az utat és természetesen találtam egy kevés jelzést is, ami segíthetett.
Eldöntöttem a szívemben, hogy nem vétkezem. Amikor Dánielt fogolyként Babilonba hurcolták, ő egy különleges célra lett kiválasztva: váljon belőle egy a királyság bölcsei közül. Ez egy nagyon gazdag étrenddel járt volna együtt, ami ellenkezett Dániel vallásának étkezési szabályaival. Így a szívében elhatározta, hogy nem fog vétkezni. (Dániel 1:8)
Jób hasonló elkötelezettséggel bírt. A Jób 31:1-ben azt mondja: „Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.” Ez egy eltökéltség volt, egy terv, egy kemény elhatározás. Azt választotta, hogy nem lesz sóvárgó vagy önelégült. Felismerte, hogy a bűn képessége ugyanúgy jelen van benne is, mint bárki másban. De elhatározta, eldöntötte, elkötelezte magát, hogy nem esik kísértésbe.
Amikor a kísértéssel küzdünk az életünkben, át kell állítanunk az agyunkat arra, hogy tisztaságban fogunk járni. El kell döntenünk, hogy még csak nem is játszadozunk el azokkal a dolgokkal, amelyek kísértenek bennünket és ezért erős védőkerítést vonunk az életünk köré, egy jó széles védőzónát a csábítás és az életünk közt. A gondolatainkat a helyes dolgokra beállítva és létrehozva egy ütközőzónát az életünk körül, sokkal nagyobb ellenálló képességre tehetünk szert.
Használd az igét. A kísértés az élet normális velejárója, még Jézus is szembesült vele. De, Ő volt az egyetlenegy, aki hiba nélkül átjutott az összes kísértésén. Természetesen tudjuk, hogy a kísértésekkel szemben mindig az írást idézte. Meg van írva … kezdte mindig. (Máté 4)
Néhány éjszakával ezelőtt, ahogy erről az egész szituációról gondolkodtam, fogtam a számítógépem és felmentem a BibleGateway.com-ra és elkezdtem megkeresni a kísértésre vonatkozó igehelyeket. Nagyon elcsodálkoztam, amikor megláttam milyen sok helyen van szó erről a Bibliában. Elkezdtem olvasni a bibliai történeteket és rá kellett jöjjek, milyen gyakran estek az emberek kísértésbe. Egyre csak a kulcsot kerestem, mégpedig azt, hogy hogyan szállhatnék szembe a csábítással.
Ekkor egy érdekes dolog történt. Ahogy a Bibliát olvasgattam, hogy megértsem a csábítás természetét, minden ezzel kapcsolatos gondolat elillant a fejemből. Az Írás felé fordulva, az elmém az írással telt meg … teljesen kigyógyultam a problémámból.
Harcolj az életedért. Néha, még akkor is amikor a gondolataink csupa engedelmességgel és igeversekkel vannak tele, könnyen találhatjuk olyan helyzetben magunkat, ahol a kísértés felütötte a fejét. Nézd meg Józsefet. Sikeresen vitte a vállalkozását és becsületesen élte az életét. Ez volt a helyzet, amikor a főnökének a felesége elkezdte kísérteni őt.
József egy nagyon jóképű, jó testfelépítésű fiatalember volt és Potifár felesége hamarosan elkezdett vágyakozva nézni rá. „Gyere és feküdj le velem” – csábítgatta.
De József visszautasította. „Nézd,” – válaszolta neki, „az uram az egész házában mindent rám bízott. Senkinek sincs itt nagyobb hatalma nálam. Semmit sem tartott vissza tőlem, kivéve téged, mivel a felesége vagy. Hogyan tehetném meg ezt a gonosz dolgot? Ez egy óriási bűn lenne Isten ellen.”
Mégis, a nő napról-napra folyamatos nyomás alatt tartotta, de József visszautasította, hogy lefeküdjön vele és amennyire a körülmények engedték ellenállt a szándékának. Egy nap azonban, senki sem volt körülötte amikor a munkája miatt be kellett mennie a házba. A nő jött és megragadta a kabátjánál fogva és könyörgött: „Gyere, feküdj le velem!” József kiszabadította magát a nő karmai közül, de a kabátja ott maradt amikor kifutott a házból. (I. Mózes 39:6-12)
József választhatta volna, hogy a nővel hál, feltételezve, hogy soha senki nem fog tudomást szerezni erről. Elszórakoztathatta volna magát. Ehelyett, kiállt az elvei mellett annyira amennyire csak lehetséges volt. Amikor pedig megoldhatatlan szituációba került, egyszerűen elmenekült.
A történet hátralévő részét pedig elég nehéz megemészteni: József lett gyanúba keverve. Börtönbe kellett vonulnia. A nevét besározták. Mégis, Isten előtt becsületes maradt. Ő tudta az igazságot. Tudta, ha eljön az ideje, Isten helyre fogja állítani és kárpótolni fogja őt – ahogy végül meg is történt. Talán te is elmenekültél és gonosz módon meg lettél vádolva. Bízz bennem, megértelek. De soha ne felejtsd el, hogy Isten lát és tudja az igazságot, a végeredmény pedig az lesz, hogy az igazságot felhasználja az Ő dicsőségére.
Tudod, miután hetekig küzdöttem, miután hetekig kiáltottam Istenhez amikor a kísértés rámtört, miután hetekig kutattam az igéket és heteken át építgettem a falakat a kísértés és magam közt … valami történt. Nem tudom elmagyarázni, hogy mi, de az eredményét pontosan tudom.
Ahogy a hét elején autóztam a munkahelyemre, ismét Istent kértem, hogy mutassa meg a kísértésből kivezető utat. Újra elmondtam Neki, hogy azt akarom, hogy az Ő akarata legyen meg, nem pedig az én vágyaim azonnali beteljesedése valakivel – bárkivel – most. Egy pillanat alatt, bármilyen trombitaszó vagy szelíd suttogás nélkül a egy csendes béke árasztott el. A kísértés elmúlt. A gondolataim megváltoztak. Nekem lett egy új barátom, de semmi több és ez nekem elég.
A kísértés vereséget szenvedett … egyelőre.
Kapcsolódó bejegyzések:
Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!
