Keresztény család

Istenkeresés az élet labirintusában...

Az önkielégítés és a szellemi élet

2014. augusztus 22. 10:36 - Kereszteny Család

hands1.jpg

 

Néhány helyen azt olvasni, az önkielégítés legalább annyira aktuális kérdés, mint amennyire senki sem szeret róla beszélni. Dr. T. C. Ryan – négygyermekes édesapa, pásztor – sokat tesz a különböző függőségekből való szabadulásért, könyvet is írt a témában. Az alábbi írásában – mely a redletterchristians.org keresztény portálon jelent meg – nem annyira a mit szabad és mit nem módon közelíti meg a témát, hanem sokkal inkább annak lelki, szellemi hátterét tárja fel.

Az önkielégítés és összefüggései egyre inkább témává válnak. Nagyszerű dolog, hogy végre elkezdünk róla beszélni és gyanítom, hogy a generációnknak köszönhető ez a fajta nyitottság. Pedig biztos vagyok abban, hogy azok az írások, amelyek tőlem származnak, illetve üzenetek melyeket elmondtam, sohasem indultak így rögtön, ezzel a témával.

Az embereket mindig is foglalkoztatta a maszturbáció kérdése (más, esetleg kevésbé fülsértő fogalommal élve az önkielégítés vagy magömlés). De nem beszéltünk róla, nem tettünk fel kérdéseket sem nem fontoltuk meg igazán az önkielégítés motivációit és következményeit. Ennek a témának a megközelítése az egyházban rendszerint a „ne szólj szám, nem fáj fejem” volt, mégis, ha valahogy előjött a kérdés, a válasz egyszerűen mindig csak az volt: ne tedd.

Ha őszintén olvassuk a bibliát és Jézus tanításán is eltöprengünk egy kicsit, tisztán láthatjuk hogy a szexuális képességünk egy Istentől származó adomány és jó dolog. Mivel a szexualitás annyira személyes, annyira intim és annyira misztifikált, nagyon fontos, hogy szem előtt tartsuk a következő igazságot: a szexualitás jó, az emberben a szexualitás valami isteninek a visszatükröződése, aminek a használatával kapcsolatosan a Teremtőnknek terve van.

Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy az intimitáson keresztül kapcsolódunk másokkal. Isten egy titokzatos lény három személyes kifejeződésben. Isten egy közösség, egy különlegesen személyes létező. Az emberi lény, a teremtője képére lett létrehozva, mind a teremtőnkkel és mint a teremtett társainkkal intimitásra, személyes közösségre teremtve.

Az eredeti terv elromlott, így számos dolog már nem Isten eredeti terve szerint működik. Az emberiség nem úgy funkcionál, ahogy eredetileg a teremtéskor tette. Így igazán nem kellene meglepődnünk, hogy egy olyan erőteljes és mély dolog, mint a szexualitás, amit kaptunk, teljesen eltorzult. Néhányunknak, a szex tisztán mulandó örömök önző időtöltése. Másoknak viszont, igazából a szexuális kapcsolat a természetfeletti felfedezése, valami olyannak a keresése, ami túlmutat rajtunk. Ahogy G. K. Chesterton híres idézete is mondja: „Minden férfi aki egy bordélyház ajtaján kopogtat, igazából Istent keresi.”

A szex célja

Mégis, eredetileg az emberi szexualitás mire lett tervezve? Bizonyosan a szaporodásra. De valóban csak másnak az előnyére? Nem, igazából a legnagyszerűbb célja az intimitás, a szerelem kifejezése és befogadása. Ideális esetben, azt gondolom, a szexualitásunk erotikus kifejezése szándékoltan segíti egy kölcsönösen adó és kapó kapcsolatban két embert összekötését.

A helyes keresztény szexuális etika ezt tanítja. Isten életet ad nekünk. Az élet Istennel a középpontban való élése pedig a lehető legjobb életforma. Isten mindig vezet bennünket, hogy szeressünk, tisztességes és erkölcsös életet éljünk. Így a szexualitásunk Istennel való megélése azt jelenti, hogy a szexuális képességeinket önmagunkat, Istent és másokat megbecsülő módon használjuk. Illetve amikor keressük, hogy megtapasztaljuk és kifejezzük a szexualitásunkat, akkor olyan utat választunk, amely becsületes és teljesen összeegyeztethető az egészséges alapértékeinkkel.

Ezzel szemben egy olyan világban kell élnünk, amely nem így cselekszik. Ráadásul sokan szenvednek közülünk szexuális problémákkal. A fentieket figyelembe véve, hogyan gondolkodjunk az önkielégítésről és az egészséges szexualitásról?

Hallgatva egy mostani Nate Larkin rádióműsort, egy lebilincselő interjút hallottam Jamie Wright-tal (theveryworstmissionary.com). A beszélgetés a gyerekek házasság előtti szexről szóló tanításáról szólt. Amikor Jamie fiatal volt, a gyülekezetük annyira túlhangsúlyozta a házasság előtti szex elkerülését, hogy az üzenet tisztán a házasság előtti szexet az egyik lehető legrosszabb hibának állította be, amit egy ember valaha elkövethet.

Ugyanakkor, a kultúra, ami minimalizálta a házasság előtti szex lehetőségét, melyben Jamie is felnőtt, eléggé ellentmondásos volt, mivel semmilyen következménnyel nem kellett számolni. Csak titokban kellett tartani. Jamie azt érezte, egyik szélsőség sem volt helyénvaló. Én pedig azt gondolom, ugyanezt mondhatjuk el az önkielégítésről is. Az önkielégítés nem a legrosszabb dolog, amit egy ember elkövethet, ugyanakkor nem is következmény nélküli.

A maszturbáció és a jogos aggodalmak

Ha általánosságban pozitívan közelítünk az önkielégítéshez, elkezdhetünk aggódni, hogy  kényszeres elkövetők vagyunk. Az egy dolog, amikor fiatal korunkban felfedezzük a testünket és felismerjük a fejlődő szexualitásunkat és maszturbálunk. De amikor még akkor is ezt használjuk az intenzív szexuális izgalmak kiengedésére, amikor nincs partnerünk, akivel ezt megtehetnénk, az már egy teljesen más helyzet. Ha a maszturbációt, már mint szórakozási tevékenységet használjuk, akkor átlépjük azt a határvonalat, amely már kényszeres függőség jelent.

Mit értek az alatt, hogy kényszeres? Amikor azt érezzük, hogy egyre gyakrabban kell ezt megtennünk, a cselekedet kényszeressé válik. Amikor folyamatosan olyan impulzusokat keresünk, melyek felizgatnak (képek vagy fantáziák), izgalmi állapotba kerülünk és ez kényszeressé válik. Ha elhagyjuk az őszinte, egészséges érintkezéseket másokkal és egyedül maradunk, és önkielégítést végzünk, a tevékenység szintén kényszeressé válik. Amikor pedig megtapasztaljuk a negatív következményeket, elrejtjük azokat a hozzánk közelállók elől vagy megígérjük magunknak hogy visszaveszünk belőle de még mindig ezzel a dologgal foglalatoskodunk, akkor pedig az önkielégítés már kényszeressé vált.

Ha pedig egyszer ezek a szexuális gyakorlatok már megrögzötté váltak, segítséget kell kérnünk, hogy megtaláljuk az egészséges magatartáshoz és a szabadsághoz vezető utat.

Vannak itt más problémák is a maszturbáció rendszeres végzésével kapcsolatban. Az ember szexuális kifejeződésének az elsődleges funkciója egy másik emberi létezővel a kapcsolat fejlesztése. De az önkielégítés teljesen rólam szól, semennyire sem rólad. Esetleg felhasználhatok egy gondolatot vagy képet rólad, de te erről sosem szerzel tudomást. Ez egy szóló tevékenység. A szexuális élmény fokozatos erősödése rendszerint a kapcsolat erősödésével jár, de ez nem történik meg az önkielégítésnél, mivel itt hozzám senki sem kapcsolódik, kivéve engem.

Noha Jézus sohasem beszélt kifejezetten az önkielégítésről, annál világosabban szólt a bűnös vágyakról. „Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” (Máté 5:27-28) Amikor mi a maszturbációt kényszeresen az ön-nyugtatás vagy ön-jutalmazás egy módszereként használjuk, leginkább másokról készült képet vagy másokhoz kötődő gondolatot használunk, hogy elérjük a kielégülést. Ez valaki másnak a felhasználása a saját örömszerzésünkre. Ez kéjvágy, egy önző, beteg használata a szexualitásnak.

Van itt még egy fontos probléma az önkielégítéssel. A mai világban a legtöbb önkielégítéssel kapcsolatos tevékenység használja a pornográfiát, amit szükséges mélyebben megvizsgálnunk.

Az önkielégítés és a pornográfia

Négy fő szempontot tartok fontosnak kiemelni, ami bizonyítja, hogy a pornó használata miért ellentétes az egészséges emberi szexualitással.
Először is, egy pornófilmet nézve valakit nagyon személyes, nagyon intim módon látsz egy másik személlyel, de ez nem kölcsönös. Itt nincs kapcsolat és nincs őszinte együttlét. Ez egyoldalú.

Másodszor, ha felizgult állapotban vagyunk és a vágyfokozásra a pornót használjuk, megtapasztalunk egy olyan neuro-kémiai folyamatot, ami összefüggéstelen. A folyamat egy része intenzíven gyönyörködtet és jutalmaz (dopamin) amit egy másik rész követ abban az állapotban hagyva, amikor érintésre vágyunk (oxytocin), de egyedül vagyunk. Nem vagyunk összekötve, hanem el vagyunk választva.

Harmadszor, számos embernek közülünk ebben a szóló helyzetben, a pornó kiváltotta neuro-koktél válik az elsődlegesen vágyott megtapasztalássá. Hozzákapcsolódunk egy kapcsolódás nélküli szexuális tapasztalathoz. És amikor már megrögzött fogyasztók vagyunk, az étvágyunk is egyre csak nő. A beteljesült egészséges intimitást felváltja a lélekzabáló fogyasztás.

Végül negyedszer, körültekintően és őszintén meg kell vizsgálnunk, amit a pornográfia eredményez. Sérült, felhasznált, molesztált és erőszakolt embereket a pornográf filmekben. Itt a kapcsolat a pornóra való igény és az emberkereskedelem között. Valami gyönyörű és Isten által adott dolog átfordul valami gonosz és destruktív tevékenységbe. A pornófilmek és a fogyasztásuk a fényből az árnyék-lét valami sötétedő homályába visznek minket.

Isten és a mi szexualitásunk

Mindezzel együtt, nagyon fontos, hogy az önkielégítés témájához a kegyelem és nyíltság szellemével közelítsünk, mind mások és mind magunk felé. Ahelyett, hogy a magatartásra fókuszálnánk, gondoljunk el a motivációnkon és a létezésünk jelentősségén. Hasonlóan a szellemünkhöz, a szexualitásunk is egy teremtett, áldott ajándék, amely komplex és komplikált is egyben. Mi, emberek, fantasztikus létezők igazán csodálatos dolgokra vagyunk képesek.

A motivációink bizonyosan gyakran összezavarodhatnak, vagy könnyedén átadjuk magunkat az önzésnek és megbántunk másokat. Ezért nagyon fontos, hogyan bánunk a szexuális képességünkkel, vigyázzunk és törődjünk magunkkal, de legyünk megértőek és védelmezők másokkal is. Jézus figyelmeztet bennünket, hogy ne ítéljük el egymást „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.” (Máté 7:1-2)

Végső soron, a szereteté egy magasabb szint. A szeretet önzetlenül ad másoknak, nem magunknak. A szeretet nem jelent mindig szükségszerűen élvezetet. De a szeretet nem durva és nem is kontrollál másokat. Szóval szabaduljunk meg a szégyentől, és kerüljünk ki saját magunk megbélyegzése alól, és folyamodjunk segítségért.

Jézus egyik legnagyszerűbb tulajdonsága, hogy ő annyira jól meg tudja teremteni az egyensúlyt, amire szükségünk van a saját törékenységünk valósága, önzése, félelme és a csodálatos és megelégítő élet között, amit az Ő segítségével elérhetünk. Bármitől is szenvedünk, Jézus megszabadít bennünket.

A Zsidókhoz írt levél írója (2:11) ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.” 

Kapcsolódó bejegyzések:

Levél egy pornófüggő férjnek

Ha jobban érdekel a téma, nézd meg ezt is.

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenycsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr346625295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tblog 2016.11.23. 13:36:03

Ez nagyon muszlimos. Ne nyúlj magadhoz és ne nőzz! Később majd lesz 72 szűz akivel kiélheted magad.

"A helyes keresztény szexuális etika ezt tanítja." - A keresztények sokszor úgy viselkednek mint valami űrlények egy idegen bolygóról. Valószínűleg pont amiatt, hogy kényszeres mosolyuk van, de a lelkük mélyén végtelen depresszióban szenvednek a szexualitás kényszeres elfojtása végett. Miért jó az egy vallásnak, ha elnyomja a híveit? Isten miért akarna szenvedő embereket látni?
süti beállítások módosítása