Ha te is hozzám hasonló gyülekezetbe járó ember vagy, akkor biztos vagyok abban, hogy az évek során benned is megfogalmazódott a kérdés: Miről is szólt ez a fél, egy, másfél vagy két óra? Vajon érdemes lesz jövő héten is eljönni, vagy válasszam inkább az édes vasárnapi semmittevést?

A prédikálás cseppet sem könnyű műfaj, egyszerre nagyon is sok szempontnak kell megfelelni. De könnyen lehet, hogy a hiba nem a te készülékedben van, ezért segítségképpen – némileg sarkítva – összegyűjtöttem a prédikátoroknak tizenkét típusát, akivel eddigi életem során volt szerencsém találkozni.

1. A teológus

Általában fiatal és még tanul vagy frissen végzett valamelyik felekezet teológiáján. Szeret olyan szavakat használni, mint a hermeneutika és a dialektika, ezektől aztán eléggé butának gondolod magad és elkezd valamilyen homályos negatív érzés rád telepedni, amit utoljára felsőoktatási tanulmányaid alatt éreztél.

2. A sérült

Minden egyes alkalommal beszéd közben rendszeresen elérzékenyül, rosszabb esetben el is sírja magát. A szituáció mindenkinek rendkívül kényelmetlen, mivel képtelen vagy vele azonosulni és hasonló mélységeket átélni. Ezért joggal gondolhatod magadat érzéketlennek vagy bunkónak.

3. Az időmilliomos

Rendszerint ritkán jut a pulpitus közelébe, ezért igyekszik az eltelt hosszú idő alatt benne felhalmozódott mondandót minden részletében átadni. A másik oka a hosszúra nyúlt szentbeszédnek lehet szimpla szétszórtság is. A közepe felé már csak arra tudsz gondolni, hogy mit fogsz csinálni ha végre valahára vége lesz ennek és ezzel egyenes arányban hullik ki a fejedből minden gondolat, amit addig hallottál.

4. Az intuitív

Az az alapelve, hogy a Szellem majd abban az órában kijelenti, hogy mit is kell szólnia. Teljesen a Szentlélekre bízza magát, kicsit olyan, mint a próféta. Véletlenszerűen fűzi egymás után az igeverseket, ami éppen eszébe jut, mivel bibliaolvasó ember, van honnan meríteni. Az előadását aztán azzal a jóleső érzéssel nyugtázza magában, hogy az igéről beszélt, csak éppen nem üzent semmit.

5. A próféta

Isten közvetlen szócsövének gondolja magát és folyamatosan személyesen szól hozzá az Úr. Az angyalokkal való rendszeres találkozását valamint a mennyországba való szabad bejárását és a fantasztikus látomásait nem nagyon tudod hová tenni. Egyrészt nagyon kicsinek érzed magadat előtte/mellette, másrészt minduntalan ott motoszkál a fejedben a kérdés: ha ez az ember ilyen közel került Istenhez és a szellemvilághoz, akkor a nagy szavakon kívül miért nem tud felmutatni semmit?

6. Az aktuális

Az ilyen prédikátor mindig tájékozott és naprakész, persze leginkább az olyan információs forrásokból táplálkozik, amihez halandó ember csak rajta keresztül férhet hozzá. Hasonlóan a prófétához minden eseményben Isten ujját látja és megteszi neked azt a szívességet, hogy helyetted értelmezi a valóságot. Egy idő után nagyon fárasztóvá válik vasárnap a gyülekezetben is híreket hallgatni, valamint bibliai történetekbe erőltetett éppen aktuális kampánytémákat „igei módon” elemezgetni.

7. A diktátor

A diktátor minden esetben próféta is. Rendszeresen Isten eljövendő haragjáról prédikál és fenyeget, ha nem térsz meg, akkor pokolra fogsz jutni. Természetesen az elsők között olyan dolgokból kell megtérned, mint a gyülekezetbe nem járás, a tized nem fizetése, vagy a diktátorral való egyet nem értés és a lázadás. Mivel a diktátor általában aktuális, ezért megkér, hogy ne használj Facebookot és ne olvass indexet, mert ő Isten igéjén keresztül rendelkezik azzal a „látással”, ami elég lesz neked egész hétre. Mindig van egy aktuális ellenség is, amitől rettegni kell és ez egyben „imatéma” is.

8. A showman

Megjelenése kifogástalan, a színpadkép tökéletes. Az üzenet pozitív, progresszív, modern és magával ragadó. A showman nem teológus, viszont próféta és igyekszik mindig nagyon aktuális lenni. Általában folyamatosan cserélődő váltakozva lelkes és majd kiábrándult tömegek hallgatják, akik először örülnek, hogy kiszakadhatnak a mindennapi mókuskerékből, majd elmaradnak, mert rájönnek, hogy üres az egész. Aki elmarad természetesen az ébredés ellensége lesz.

9. A vallásos

A vallásos a showman tökéletes ellentéte, általában jámbor és ártalmatlan, csak éppen nagyon unalmas. Képtelen rájönni, hogy eltelt húsz, harminc, negyven év és ma már nagyon kevés az, hogy úgy adja, ahogyan ő vette. Azt gondolja, ha felolvas valamit a Bibliából, akkor Isten szavát tolmácsolja (ebben hasonlít az intuitívra) és feltételezi, hogy mindenki érteni fogja, még akkor is, ha nem tudja mi az a tömlő, konkoly vagy tálentum. Számára biztonságot ad az egyházi háttér, te meg ha nem vagy igényes, akkor beéred ennyivel.

10. Az igenember

Hasonlóan a showmanhez mindig pozitív és elvárja, hogy minden harmadik mondata után mondj áment vagy halleluját még akkor is, ha lila fogalmad sincs arról, hogy miről beszél. Mindenesetre pozitív érzésekkel és némileg hülyén érezve magad mész haza.

11. A vállalkozó

Abból az igéből kiindulva, hogy a béresnek a juhok nem tulajdonai, úgy gondolja, hogy felelős pásztorként viszont neki igen, azaz ő egy tulajdonos, aki az erőforrásokkal „sáfárkodik”. Természetesen az ő gyülekezetében is minden szolgálat „önkéntes”, de nagyon ügyesen vesz rá minél több önkéntességre mígnem azon veszed észre magad, hogy csak (ingyen) dolgozni jársz a gyülekezetbe, ugyanakkor minden más, ami régen még fontos volt, ma már nem az.

12. Az ember

Ha egy embert hallasz prédikálni, azt rögtön észre fogod venni. Olyan érzésed van vele kapcsolatban, hogy akár ott is ülhetne melletted, vagy akár beszélhetnél te is helyette. Nem fél bevallani, ha valamit nem tud vagy nem ért, nem fél elmondani, hogy mivel küzd és mire jutott. Ismeri és érti a problémáidat, úgy beszél mint egy normális ember, mert vagy nem (egyházi) búra alatt éli az életét, vagy ha igen, rendszeresen kilép onnan és foglalkozik más hétköznapi emberekkel is, ezáltal tartva a kapcsolatot a való világgal. Ami pedig még fontosabb, az ember tiszteli és őszintén értékeli a másik embert.

Valahol persze a fenti összes kategóriába tartozó prédikátor ember is, vagy az volt valamikor, de általában nem akad senki, aki megmondja nekik, hogy le kellene szállni a Földre, jobban kellene törekedni a normalitásra, jobban kellene tisztelni azokat a hallgatókat, akik nem kevés időt, pénzt és energiát fordítanak arra, hogy őket hallgassák, támogassák.  

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!