Az elmúlt hetekben a gólyatáborokban elkövetett erőszakról volt hangos a sajtó. A nemi vagy családon belüli erőszak sajnos sokkal inkább általános jelenség, mint arról amennyit nagy ritkán hallani lehet. Mégis, hogyan is kellene reagálnia egy férjnek, ha a felesége ezeknek a szörnyűségeknek elszenvedője volt? Az alábbi történet itt jelent meg.
Gingert-t 32 éve vettem feleségül. Mivel a házasságunkat keresztényként kezdtük, hittem abban, hogy a pályánk nagyszerű lesz a szolgálatban, a családban és folyamatos fejlődés fogja jellemezni az életünket.
Az első közös évünk elég jól telt. Azonban a második év során mindketten meglepődtünk, amikor Ginger számos lelki sérülése elkezdett a felszínre jönni, én pedig egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezzel az érzelmi teherrel.
Ginger egy nagyon erőszakos családi környezetben nőtt fel az anyjával és a nevelőapjával. Folyamatos verést, érzelmi megaláztatást és szexuális erőszakot kellett elviselnie. Mindez 10 évig tartott. Legtöbbször az anyja csak állt ahelyett, hogy közbeavatkozott volna, sőt, sokszor még részt is vett ezekben a szörnyűségekben. Képzelheted, hogy Ginger mennyire hitványnak, reménytelennek és félelmekkel telinek érezte magát az otthonában, amit egy gyermek legbiztonságosabb helyének gondolunk.
Gingernek a normális otthon működéséről nem volt igazi példaképe. A viselkedési minta, amit megtanult ebben az erőszakkal teli otthonban, találkozva az én megértésem hiányával majdnem tönkretette a házasságunkat. Ginger belémcsimpaszkodott, hatalmas igényeket támasztott velem szemben, de emellett súlyos érzelmi kilengésekkel küzdött.
A szerelmem Ginger iránt ebben a nehéz időszakban tényleg meg lett próbálva, elérve annak határait és ezzel ő is pontosan ugyanígy volt felém. Még akkor is, ha én vele szemben fizikálisan nem voltam bántalmazó, a szavak szintjén egyre inkább azzá váltam. Egy egyre csak romló vérmérséklettel lassan hasonlóvá váltam egy olyan családon belüli erőszakoskodóhoz, akitől a feleségem annyira kétségbeesetten akart szabadulni.
Ezekben az időkben úgy találtam magam, hogy utálom a feleségem és már semmit sem akartam tőle az életben. Akkor egy este, a sokadik veszekedésünk után, a lelki szemeim előtt megjelent egy kép, ahol láttam az ördögöt nevetni és örülni a kudarcaink és fájdalmaink felett, miközben működik az ő gonosz terve.
Az egészben az volt a legrosszabb, hogy teljesen tehetetlennek éreztem magam, semmi esélyt nem láttam a változásra. A gonosz mindenáron el akarta hitetni velünk, hogy itt már nincs remény és mi már sohasem tudjuk átlépni ezeket a hatalmas akadályokat. Ráadásul részben igaza is volt, mivel a saját erőnkből ez valóban lehetetlen lett volna. Az igazság az, hogy Isten nagyobb bármilyen akadálynál, amivel mi valaha is szembe kerülhetünk. Az Ő Szent Szelleme által mi valódi bátorítást, bölcsességet és minden szükséges erőt megkaphatunk ahhoz, hogy győztesek legyünk az életben, még akkor is, ha a gonosz személyesen néz velünk farkasszemet.
Isten elkezdett egy nagyon mélyreható munkát a szívemben és megmutatta, hogy a mi történetünk nem a bűnnel kezdődött és hála Istennek, nem is a bűnnel fog végződni, hanem a történetünk vége a Jézus Krisztusban való dicsőséges helyreállításunk lesz. (Róma 8:30)
A feleségem Isten csodálatos teremtménye, drága gyermek akit ápolni kell, feltétel nélkül elfogadni, szeretni és ugyanúgy hinni benne, ahogy Isten is teszi. Isten látja a teremtményei szépségét még akkor is, ha a bűn már bemocskolta őket. El kellett szégyellnem magam. Isten látja a múltat és a tökéletlenségeket, de látja a nagyszerű lehetőségeket is a feleségemben, ennélfogva nekem is feltétel nélkül kell őt szeretnem. A feleségem iránt érzett szerelmem nem szabad, hogy érzelmektől, a külsejétől vagy az ő szerelmének a módjától függjön, hanem pusztán azon a tényen kell, hogy alapuljon, hogy Isten elsőként már annyira tökéletesen szeretett bennünket.
Ezzel a kijózanító gondolattal a fejemben, abba kellett hagynom a feleségem hibáira való figyelést, mivel sokkal inkább felelősséget kell vállalnom Isten felé, hogy mit engedek ki a számon és hogyan érzek a szívemmel. Ha a szándékaim elkötelezettek a házasságunk helyreállítása mellett, akkor nem marad hely az önzésnek vagy az önző elvárásoknak, nem marad hely az utálatnak, hanem sokkal inkább a szeretetnek és együttérzésnek. Eleget szenvedett már és ez nem az ő hibája volt. A zűrzavarom a kommunikáción keresztül lassan átfordult megértéssé illetve az ítélkező hozzáállásomból megbocsátás lett. Ez a megbocsátás pedig ugyanaz amit az én mennyei Atyámtól kaptam, amely azt is jelenti hogy nem hozok fel múltbéli sérelmeket egy vitatkozás során, és természetesen, nekem is szükségem volt megbocsátásra a feleségem illetve a mennyei Atyám részéről is.
Ahogy visszanézünk és látjuk azt az utat amit magunk mögött hagytunk szemben azzal, amit Ginger maga mögött tud, bőségesen megérte a harcot és nagyon elégedett vagyok, hogy nem váltam el. Az ördög terve meghiúsult és Isten terve érvényesült. Úgy gondoljuk, ez egy hatalmas győzelem volt a családunk számára, de a minket követő generációk számára is.
Vince Taddeo
Kapcsolódó bejegyzések:
A lista, amely megmentette a házasságom
Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!