Keresztény család

Istenkeresés az élet labirintusában...

Kedves Gyülekezet: itt az ideje, hogy újragondoljuk ezt a szex dolgot!

2015. október 11. 18:02 - Kereszteny Család

der.jpg

Miről is szól a Keresztény Család blog? Olyan dolgokról, amiről nem, vagy nem úgy hallunk vasárnaponként. Sheli Massie egy ma már ötgyermekes édesanya, aki a blogján keresztül azokról a valódi igazságokról beszél, melyek sokkal inkább a mindennapi szenvedésinkkel, vagy múltunkkal kapcsolatosak, mint azokkal unalomig ismert dolgokkal, melyeket elmondtak nekünk. Az eredeti cikk itt jelent meg.

Emlékszem, amikor az ifjúsági konferencián azt hallottuk, hogy ha „megérintjük magunkat”, egyenesen a pokol felé haladunk; hogy tisztátalanok és értéktelenek vagyunk. Pattanásos arcú gimisként egy egyetemi kampusz közepén felállított sátorban ott voltunk bezsúfolva, a Szent ébredésre várva. Arról az eseményről mindössze arra a „szentbeszéd”-re és a hazabuszozásra emlékszem.

Később, egyetemistaként, visszagondoltam erre, amikor már többet megtanultam a nőről a kútnál, meg erről a királyról, akit Dávidnak hívtak, és azon tanakodtam, hogy hogyan illik össze ez a kettő? Úgy tűnt, ez a kettő sosem illett össze. Hallgattam, amint a koliszoba padlóján a lányok, akik férjhezmenés céljából járnak egyetemre, arról csevegtek, hogyan fogják beteljesíteni férjük szükségeit. Csak hallgattam őket, miközben magamban kuncogva azt gondoltam Jajj lányok, fogalmatok sincs.

Kérdésként indult és még több kétséghez vezetett. A szexualitás bármely fajtájáról szóló tanítás ferde volt és nem fért bele egy dobozba. Akkor is, ha megtetted, akkor is, ha nem: el voltál átkozva. Tehát bárhogy is nézzük, én rosszul jöttem ki belőle.

Itt voltam, most már házason, a legkedvesebb barátommal egymás mellett ülve. A tea elkészült, ő pedig készen állt hallgatni engem. Ültem díványon és kiöntöttem neki a legszégyenletesebb titkomat. Túláradó kegyelemmel fogadta. Nem fölöttem sírt, hanem velem. Aznap mindössze arra volt szükségem, hogy meghallgassanak és jelen legyenek. Nem volt szükségem arra, hogy tanácsokkal vagy a Szeretet öt nyelve című könyvvel lásson el valaki. (Megmondtam volna neki, hová tegye). Nem volt szükségem arra, hogy egy keresztény író, aki nyolcéves kora óta keresztény, megmondja nekem, hogyan néz ki egy egészséges házasság. Arra volt szükségem, hogy valaki találkozzon velem a kútnál és maradjon ott velem. Arra volt szükségem, hogy valaki bevallja és megmutassa a saját összetörtségét, ne pedig a szószék büszkesége mögé álljon.

Elkezdtem neki magyarázni, hogy nem szeretem, amikor megérintenek. Mert amikor megérintenek, úgy éreztem, kihasználnak. Hogy nem voltam más, mint csupán egy cselekmény járműve. Hogy bármely nemű figyelem nem jelentett mást, minthogy engem nem szerettek. Mert ha valaki igazán szeretett volna, nem akart volna tőlem semmit. Igaz? Az agyam azt az összefüggést alakította ki, hogy a szex mocskos és gonosz. Mert ha szexelsz, és élvezed is, az azt jelenti, hogy nem szereted Jézust? Mert egy szajha vagy? Tudtam, hogy ez a gondolkodásmód fertőzött, és nem olyan, mint amilyennek Isten akarja, viszont a lelkiállapotom ilyenné vált.

Szex = szégyen és bűn. Jézus = tisztaság és teljesség. Nem értettem, hogyan birtokolhatom mindkettőt.

Úgy hiszem, hogy amikor a gyülekezetben a szexről beszélünk (amiről beszélnünk is kell), nem csak a szégyenteljes részekről kellene beszélnünk, hanem a hogyanokról, a miértekről és a pozitív oldalról is. Keresőként, miért ülnék végig egy alkalmat, ahol végig azt hallgatom, mennyire káros a házasságnak a pornó – a kegyelem ellensúlyozása nélkül? Miért nem azt hallom, hogy Krisztus kegyelemmel vezetett? Ő vezet. Találkozik veled ott, ahol vagy, majd csöndesen kinyilvánítja neked azokat a dolgokat az életedben, amikben változni kell. És ha a pornóról akarunk beszélni, akkor beszéljünk a lánykereskedelemről, a prostitúcióról, megcsalásról, szexuális gyermekbántalmazásról és az erőszakról. Beszéljünk komolyan arról, mi hatol be a hálószobába, ne pedig szégyenkezve elrejtsük a hálószobát, egy önsegítő könyvet hozzádobva, mielőtt a bűn még behatol.

Úgy gondolom, kedves Gyülekezet, hogy az ifjúságot már egészen fiatal kortól kezdve a kegyelemről kell tanítanunk, és arról, hogy néz ki a kegyelem. Szerintem abba kell hagynunk a „tisztaság” beszédet és inkább a "TE ÉRTÉKES VAGY” beszédet kellene gyakorolnunk. Úgy gondolom, hogy abba kéne hagyni a teherbe esett lányok keresztény iskolákból való kirúgását, és inkább melléjük állva legyünk számukra a gyülekezet. Mert ahogy én emlékszem, Jézus maga ment oda a kútnál lévő asszonyhoz – ahelyett hogy elkerülte vagy elzavarta volna.

Úgy gondolom, Gyülekezet, hogy a striptease clubokba BE kell mennünk és beszélnünk kell a férfiakhoz és nőkhöz ahelyett, hogy elfordítjuk bíráskodó szemeinket, amint elhaladunk mellettük. Bíráskodva nézünk rájuk, miközben úgy teszünk, mintha nekünk nem lenne gondunk a pornóval. Szerintem abba kellene hagyni a házassági tanácsadást és a folytonos bűnről beszélést, miközben a gyógyulást soha nem említjük. Gyülekezet, ennek a világnak szüksége van arra, hogy Hóseásokat neveljünk (aki megment és megvált) – nem pedig Dávidokat (aki elveszi és kihasználja). Mert nagyobb gyakorisággal fordul elő, hogy az a személy, akivel összeházasodunk, éveken át felgyülemlett szégyent hord magában, amit el kell mosni. Gyülekezet, jobban is teljesíthetnénk. Eldönthetjük, hogy gyermekeink a szexuális felvilágosításnak egy jobb verzióját kapják: megérdemlik, hogy tudjanak az egészséges szexről. Mindez pedig a gyógyulással kezdődik, nem pedig a megalázással.

Olyan nőként, aki egész életében a szégyen miatt szenvedett, szeretném a gyülekezetet olyan helynek tekinteni, ahol megpihenhetek. Ellenben a pásztorok és gyülekezeti vezetők sajnos nincsenek kellően kiképezve arra, hogy a „sérült termékekkel” foglalkozzanak.

Nemrég találkoztunk egy kedves barátommal, aki pásztor is egyben, hogy megosszam vele a bántalmazásom és a szexuális szabadosságom történetét. Azt, hogy hogyan hoztam magammal egy utánfutónyi szeretőt, amikor a házasságba léptem. És mivel arra tanítottak, mennyire szégyenteljes dolog ez, többé már soha nem akartam szexelni. Most már volt Jézusom. A fejemben ez a kettő nem esik egybe. Beszéltem ennek a pásztornak a poszttraumatikus stressz szindrómáról és ennek az agyra gyakorolt hatásáról és arról, hogy milyen megosztottságot okoz ez a házasságban. Elmondtam neki, mennyire türelmes a férjem, miközben a gyógyulásomat irányítjuk. Megosztottam vele azokat a forrásokat, amiket hasznosnak és gyógyító jellegűnek találtam. Továbbá azt is megjegyeztem, hogy amennyire nekem szükségem volt a kegyelemteljes barátokra és terapeutákra a hátam mögött, úgy a férjemnek is szüksége volt férfiakra. Férfiakra, akik támogatták és tanították őt, hogy mindeközben hogyan szeressen engem. Hogy megóvják őt attól, hogy keserűvé és megbántottá váljon, és megértse, hogy Isten hozott minket össze azért, hogy a gyógyulásom folyamatának részesévé váljon. Hogy ő meg én átírjuk azt a forgatókönyvet, amit kezünkbe adtak. Hogy megtanítsunk a gyermekeinknek egy másik „tanítást”.

Szerencsére a barátom a hosszas beszélgetésünkkel kapcsolatban nagyon befogadó volt és már lépéseket is tett a gyülekezetünkben való változások felé.

Áldott vagyok amiatt, hogy egy türelmes és gyengéd férfi házastársa lehetek. Ez nem volt mindig így. Számos vitán keresztül jutottunk el oda, hogy rájöjjünk, milyen háttérből jött a másikunk. Ki kellett dobnunk minden tökéleteskeresztényházastárs könyvet, hogy az IGAZSÁGGAL foglalkozzunk. A mi igazságunkkal. Találkoznunk kellett párokkal, akik hasonló úton mentek végig, akik nagyon őszinték és nyersek voltak velünk. Olyan hiteles barátságokkal kellett (és még most is kell) körbevennünk magunkat, akik építenek minket, nem pedig megpróbálnak egy kifaragott formába illeszteni bennünket. Igyekszünk valódiak lenni az összetörtségünkben.

Egyes napokon mindez több munkába telik, mint máskor, de nem akarok mást, mint gyógyulni amellett az ember mellett, akit férjemnek nevezhetek.

Tanítsuk meg a gyerekeinknek a samariai asszony történetét!

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenycsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr977957716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása