Különösen a hosszabb szabadságok alatt az ember hajlamos feltenni magának a kérdést: Miért is csinálom azt, amit csinálok? Ha úgy érzed, hogy semmi kedved ott folytatni ahol abbahagytad, ajánlom figyelmedbe ezt a frissen megjelent, bár meglehetősen tudományos cikket.

Képzeljünk el egy könyvelőt, aki kedveli a társaságot és a szociális kapcsolataiban közelségre törekszik, de a munkája alig ad lehetőséget arra, hogy a többi kollégával vagy az ügyfelekkel közvetlenül érintkezzen.

Aztán gondoljunk egy olyan menedzserre, aki felelős a csapatáért, viszont a személyiségéből fakadóan nem szeret a figyelem középpontjában vagy vezetői szerepben lenni.

Mindkét esetben az ösztönös szükségletek és a munkával kapcsolatos elvárások előnytelen párosítása figyelhető meg. Egy a „Frontiers in Psychology” folyóiratban megjelent tanulmány szerint az ilyen ellenmondásos helyzetek a teszik ki a munkavállalókat a kiégés kockázatának.

A munkavégzés során kialakult kiégés egy fizikai, érzelmi és mentálisan kimerült állapot, amely a motiváció hiányát, alacsony hatékonyságot és nem utolsó sorban kétségbe esési érzést okoz. Mindez pedig az egészségre is kihatással van, ideértve a stresszt, a szív és érrendszeri rendellenességeket, immunhiányt, alvászavart és depressziót. Az egészségügyi problémák következményei lehetnek a gyakrabban vagy akár rendszeresen előforduló otthon maradás, betegállomány vagy fizetés nélküli szabadság formájában való a munkából való kiesés, amely eredménytelenséghez vezet. Munkakörönként megfigyelhető a magas fluktuáció is. A növekvő egészségügyi problémák pedig már jogi, biztosítási és egyéb anyagi következménnyel járnak mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak.

Az amerikai stresszkutató intézet becslése szerint az amerikai vállalatoknak mindez 300 milliárd dollár, az EU-ban pedig mintegy 272 milliárd euró veszteséget jelent éves szinten.

 A zürichi és lipcsei egyetem kutatói egy új tanulmányukban kimutatták, hogy a munkavállalók tudatalatti szükségleteik – vagy ahogy ők hívják, „a hallgatólagos motivációik” – alapvető szerepet játszanak a kiégés kialakulásában. A kutatást végzők két fontos mozgórugót vizsgáltak: a befolyásolni akarást, amely szükséges a másokért való felelősségvállaláshoz, a fegyelem fenntartásához, a tárgyalások során a saját álláspont kialakításához, mely segít erősnek érezni magunkat és irányítani a dolgokat, illetve a valahová való tartozni akarást, pozitív kapcsolatok meglétének szükségességét annak érdekében, hogy kialakuljon a bizalom, a biztonság és a kötődés.

Az eredmény azt mutatja, ha eltérés van a feladatkör jellege valamint a belső, ki nem mondott motivációk között, az kiégéshez vezethet. Sőt, az eltérés mindkét irányban kockázatot hordoz: a munkavállaló akkor is könnyen a kiégés állapotában találhatja magát, ha szemben az ő belső szükségleteivel túl sok, vagy akár túl kevés figyelem jut a befolyásolás vagy a kötődés irányába.  

„Kutatásaink azt mutatták ki, hogy egy érzékeny személyiségben a motiváció-vezérelt viselkedés lehetőségének hiánya a szükségletekben frusztrációt okoz, amely hátrányosan hat a lelki és fizikai folyamatokra. A cél-orientáltsággal is hasonló a helyzet, amely nem azonos a befolyásolás és a kötődés elérése érdekében jól felépített belső motivációval, mivel ilyenkor a cél elérése érdekében az erőfeszítés túlzott és káros...” állítja a tanulmány vezető szerzője, Veronika Brandstatter, a zürichi egyetem pszichológia professzora.

Brandstatter és kollégái a Swiss Burnout oldalon keresztül felkértek kilencvenkét 22-62 év közötti nőt és férfit, hogy vegyenek részt egy kutatásban. Ez az internetes oldal információs forrásként valamint fórumként szolgál azon svájci emberek számára, akik a kiégés jeleit tapasztalják. A résztvevőknek egy kérdőívet kellett kitölteniük a közérzetükről, a kiégés fokáról és a végzendő munkájuk jellemzőiről, beleértve a lehetőségeiket és a velük szemben támasztott követelményeket is.

Annak érdekében, hogy a nem tudatos motivációik is értékelhetővé váljanak – mivel ezek egy-egy személy esetében jelentősen eltérnek és nem lehet közvetlenül kérdőívekkel feltérképezni azokat, hiszen ösztönösek – Brandstatter egy leleményes megoldással állt elő: megkérte a résztvevőket hogy írjanak rövid képzelt történeteket öt képről, melyek egy építészt, egy artistát, egy laboratóriumban dolgozó nőt, egy boxolót és egy éjszakai klubot ábrázoltak.

Mindegyik történetet képzett szakemberek értékeltek ki, a kérdezett személy másokhoz való pozitív viszonyulását (valahová tartozni akarás kifejeződését) vagy a másokra hatással lenni akarást (a befolyásolás motívumának megnyilvánulását) figyelembe véve. A történetükben minél inkább az egyik vagy a másik szempont volt fellelhető, annak megfelelően kaptak magasabb vagy alacsonyabb pontszámot.

A kísérlet segítségével a kutatók kimutatták, hogy minél nagyobb az eltérés valakinek a tudattalan kötődni akarása és a munkahelyi személyes kapcsolatai között, annál nagyobb volt a hajlama a kiégésre. Hasonlóan, az olyan fizikai tünetekhez, mint a fejfájás, mellkasi fájdalom, gyengeség, légszomj annál gyakoribban jelentkeztek, minél nagyobb volt az eltérés a munkavállaló belső befolyást mutatni akaró szükséglete valamint aközött, hogy a munkája során mennyire érvényesíthette a dominanciáját.

Fontos, hogy ezek az eredmények cselekvésre ösztönözzenek bennünket, hogy megelőzzük vagy kezeljük a kialakult ellentéteket, ezáltal pedig a munkahelyünkön javuljon a légkör és csökkenjen a kiégés kockázata.

Brandstatter szerint, már eleve az állásinterjúkon olyan jelentkezőt kellene választani, akinek az ösztönös motivációja találkozik a munkával járó elvárásokkal. Ugyanakkor elmondja azt is, hogy egy másik stratégia szerint nyugodtan hagyhatjuk a dolgozót, hogy megpróbálja az a belső szükségleteinek megfelelően gazdagítani a munkakörét. Például, aki erős kötődési hajlammal rendelkezik, hagyhatjuk együttműködő módon, csapatjátékosként végrehajtani a feladatait, úgy, hogy az ehhez vezető utat önmaga találhatja meg a mi utasításaink nélkül.

Beate Shulze a tanulmány másik szerzője szerint a mai globalizált világban a sikerhez a kulcs a motivált munkaerő. Sokkal inkább egy új, innovatív megközelítésre van szükség, amely túlmutat a vonzó juttatási csomagokon. A munkavállalók belső szükségleteinek párosítása a napi feladatokkal egy jóval hatékonyabb eszköz. Ha így járunk el, akkor választ kaphatunk a munkavállaló egészségi állapotával kapcsolatos növekvő aggodalmakra is.

Összefoglalva tehát, amikor foglalkozással kapcsolatos stressz okait kutatjuk sokkal inkább nagyobb figyelmet kell szentelnünk a motivációnak és minden szervezetben vagy vállalatban egyensúlyba kell hoznunk a személyt és a környezetet.

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!