Kereszténynek lenni ma már nem ciki, sőt, aki dagadó keblekkel büszkén hirdeti, hogy ő más, mint az átlagember, úgy gondolja, hogy még nemzetünk túléléséhez is hozzá tesz. Az átlagember persze csak mosolyog ezen, ami emberünkben csak tovább szítja a tüzet és buzgóságot, hiszen ő valamilyen nagyobb, magasztosabb ügyért tesz vasárnap, melyet a tágabb környezete elismerően nyugtáz, az övéiben azonban csak egyre nő a feszültség.
Az egyszerűsítés
A keresztény ha hibázik is, megbocsátást követel, ha nem akar változni akkor elfogadást, ha mogorva akkor az a gonosz világ miatt van, ha erőszakos akkor a hite hajtja előre. Ha a feleség kiborul, akkor uralkodni akar, ha a férj későn jön haza, akkor nem visel gondot a családjára, ha a gyerek nem megy gyülekezetbe, akkor lázadó. Az Isten szolgáját támogatni kell, mindig és minden körülmények között.
Mindenre van egy rövid válasz, egy igehely, egy mondás. Az évek alatt minden annyira leegyszerűsödik. Mindenki tudja a szabályokat, hogy meddig mehet el, milyen igeverset idézzen, kiket és mikor vonhat be milyen konfliktusba, hogy aztán ő kerüljön ki nyertesen. Végül az ember már nem számít, csak az igazság.
Mennek az évek, jönnek a szeretők, felnőnek a lázadók, csalódnak a hívők, a szövetségesből ellenség lesz.
Hogyan jutottunk idáig?
Mindenki elvárásokkal keresi a párját. Legyen magas, jóképű, karcsú, szorgalmas, tanult, határozott, jó az ágyban, mosolygós és keresztény szakszóval „odaszánt”. Miután megvolt a nagy nap, az elvárásokat helyét nem veszi át az elfogadás. Sőt, azok egyre csak nőnek. Már nemcsak egymásnak kell megfelelni, hanem a gyerekeknek, a látszatnak, a szebb vakációnak, a gyülekezetnek, a Bibliának, Istennek, az egész világnak. A kapcsolatban pedig az erősebb elnyomja a gyengébbet. Már nem számít a miért, csak válaszok vannak, egyre egyszerűbbek, a gyerekek később elmenekülnek.
Végül pedig elmúlik a hit, elmúlik a remény, elmúlik a szeretet is.
„Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket” - mondja Jézus.
Legyél önző!
Gondold végig, ha mindig felvállalod az áldozat szerepét, amikor a keresztények vagy a nem keresztények elvárásainak, álmainak akarsz megfelelni, végül mi marad belőled? Mit tudsz adni majd annak, aki tényleg fontos neked? Mit tudsz adni önmagadnak? Ha már nem marad benned semmi értékes, te leszel az, akit eldobnak. Ne legyenek illúzióid.
Csak annyit adj, amennyit adni akarsz. A többi energiád, figyelmed, időd, pénzed, pedig fordítsd magadra. Fejlődj lelkileg, testileg, szellemileg. Így lesz belőled értéktelenből értékes ember és ennek megfelelően fognak veled bánni. Mert mindenki önző.
A gyöngyeidet pedig ne dobd a disznók elé…
