Kedves Olvasóim!

Az elmúlt fél évben néha elbizonytalanodtam, hogy érdemes-e hetente rászánni azt a néhány órát az újabb és újabb posztokra. Viszont az eddigi ötvenezer oldalletöltés meggyőzött arról, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki a keresztény értékeket próbálja átültetni a saját, mindennapi életébe. Örülök neki, hogy számotokra sem mindegy, hogyan éltek, hogyan élhetnétek jobban, Isten dicsőségére.

Magamról annyit, hogy nem vagyok lelkész, sem prédikátor, tanító, ifjúsági vezető, lelki gondozó..... Csak egy néhány évtizede Istent kereső ember, férj és apa, két gyermekkel, akik éppen a felnőtté válás küszöbére értek, annak minden szépségével és gyötrelmével együtt.

Az én családom távolról sem tökéletes. Sokat veszekedünk, van, hogy nevetünk, vannak jó napok, vannak rossz napok és vannak szörnyen rossz napok. Vannak sikerek, vannak kudarcok. Van, hogy lekerül a Biblia a polcról, de legtöbbször ott marad. Az egész hetünk egy nagy rohanás, a hétvégénk meg egy nagy lemaradás. A múlt nehéz, a jövő bizonytalan, sok kérdés pedig válaszra vár.

Mégis, miért írok én blogot? Azért, mert úgy gondolom, mikor dönteni kellett, általában jól döntöttem. A döntések viszont nagyon nehezen születtek meg, nagyon sok gondolkodás, kínlódás és küszködés által. A sok kínlódás és küszködés pedig a másokat lenéző fiatal farizeusból, érző és megbocsátó, Krisztust sokkal jobban ismerő embert szült.

Azt gondolom, a házasság fő tanítása is ez. Mondjál le a vágyaidról, legyél hajlandó változni, viselj el mást szenvedve és tanulj meg megbocsátani, elengedni és szeretni. Egy nap százszor is.

Mit kapsz mindezért cserébe?

A lehető legnagyobb boldogságot. Amikor újra és újra összebújtok egymással és a gyermekekkel, újra és újra irgalmat gyakoroltok és adtok, akkor kiábrázolódik bennetek a Krisztus. Ha pedig mindig minden nagyon szuper lenne, egyikünkből sem válna jobb ember.

Végül, hadd tegyem fel a kérdést: A mi családunk keresztény? Úgy gondolom, igen, az. Nem azért, mert már annyira Krisztusiak, szentek és tiszták lennénk, hanem azért, mert haladunk. Haladunk, hogy ha majd egyszer meghalunk, becsületesen megállhassunk Isten előtt, és mert mindig is haladtunk, majd szégyenkezni sem fogunk.

Járj te is ezen az úton, hidd el, van értelme, eredménye és célja, a jutalma pedig csak ráadás!

Boldog Karácsonyt mindenkinek! 

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!