Keresztény család

Istenkeresés az élet labirintusában...

Segítség! A férjem nem akar felnőni!

2015. január 17. 10:37 - Kereszteny Család

play.jpg

Nemrég megkérdeztem a gyermekeimet, mi a különbség a gyerek és a felnőtt között. Kiderült, hogy a válasz nem is annyira egyértelmű. Dr. Juli Slattery, aki egy széles körben elismert pszichológus, a munkája során bibliai alapelvek mentén foglalkozik a családon és a hívő életen belüli intimitással. Az alábbi cikkében számos érdekességet oszt meg a témával kapcsolatban.

Naponta órákat töltött el a Call Of Duty-val való játékkal, bármiféle döntésre képtelen volt és dührohamot kapott, ha valaki meg akarta akadályozni abban, hogy azt csinálja, amihez éppen kedve van. A közel két méteres magasságával bárkivel elbánt volna, de pontosan úgy viselkedett, mint egy 15 éves. Illik ez a leírás a férjedre? Ha igen, nem vagy egyedül. 

A probléma, hogy egy fiatal feleség egy olyan férfi mellett találja magát, aki inkább egy kamaszhoz hasonlít sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Többféle okra vezethető vissza, ami miatt ez a jelenség egyre csak növekszik. Talán egy másik alkalommal egy másik cikkben bemutatom ezeket is. Mégis, az okoktól függetlenül, a kérdés nagyon is valóságos: Mit tudsz tenni, ha a férjed nem akar felnőni?

Számos nőnek a fenti probléma a házasságában egy fordulópontot jelent. A helyes válasz a problémára az, hogy kezdjetek egy az egészséges intimitást megalapozó munkába, míg a rossz válasz az egész kapcsolatot egy örvénybe taszíthatja.

A fiú találkozik a lánnyal

Amikor a házasságban elkezdesz foglalkozni ezzel a problémával, meg kell értened, hogy nem csak a férjednek van arra szüksége, hogy felnőjjön. Persze százféleképpen bizonyíthatod, hogy sokkal felelősségteljesebb és meggondoltabb vagy nála. Miközben az idegesség kezd elhatalmasodni rajtad, fontos megvizsgálnod a saját hibáidat is. Tudom, hogy ez milyen nehéz, mivel én is ugyanebben a cipőben jártam.

Amikor a férjem és én összehátasodtunk, egy külső szemlélőnek könnyen úgy tűnhetett, én sokkal megfontoltabb vagyok nála. Célorientált voltam, tudtam, mit akarok az élettől és jóval hosszabb ideje voltam keresztény mint ő. Bármennyire is szerettem Mike laza életszemléletét, amikor még randiztunk, gyakran füstölögtem emiatt, miután már összeházasodtunk. Amikor egymás közt voltunk, gyakran könyörögtem neki, hogy legyen ő az kettőnk közül, aki a komoly és a felelősségteljes. Emlékszem egy esetre, amely jól bemutatja a házasságunk korai éveit.

Mike-al egy kétszintes házban laktunk. Megegyeztünk abban, hogy minden szombaton együtt takarítjuk ki a házat – az ő feladata volt a felső szint, a megállapodás szerint én pedig az alsó szintet vállaltam. Aztán jött a szombat. Reggeli után, összeszedtem a takarító eszközöket és nekifeküdtem a ház rámeső részének. Mike pedig bekapcsolta a TV-t. Jóval azután, hogy végeztem a földszint takarításával, Mike elhatározta, hogy elmegy futni. Aztán jött az ebéd. Utána szundikált egy kicsit. Ahogy telt az idő, a harag egyre csak forrt bennem. Este 9 volt már, amikor a takarító eszközöket önigazultan felcipeltem az emeletre és nekiálltam kitakarítani. Jól emlékszem, hogy hangosan sóhajtoztam miközben a szekrényajtókat vagdostam, tudatva az újdonsült férjemmel, hogy egy mekkora mártírt vett el feleségül. Ezen az estén aztán annyira megharagudtam rá, hogy az éjszakát a kanapén töltöttem. A türelmemet akkor vesztettem el végképpen, amikor reggel Mike lejött a földszintre és a kanapén mellettem elterülve, nevetve ezt mondta: „Igazán örülök, nagyon kényelmesen tudtam aludni!” 

Ahogy a napok és a hetek egymást követték, Mike és én megoldottuk ezt a mindennapos problémát és a kis takarításos jelenet segítségével rájöttünk a problémánk igazi okára. Megtanultam, hogy nem a férjem az egyedüli, akinek fel kell nőnie. Hanem az én magas elvárásaim is vezethetnek kotrolláláshoz és manipuláláshoz, amellyel csak azt érem el, hogy férjem passzív-agresszív csökönyös reakcióját váltom ki.

Az igazat megvallva, mindannyiunkban van egy csibész, önző, bűnös kisgyerek. Lehet, hogy az élettel kapcsolatban a szándékainkat sokkal magasztosabban fejezzük ki, de ha a bűnről van szó, igazán mindegy is, hogy hogyan kerül a felszínre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kellene csalódottnak lenned, ha a férjed visszautasít egy feladatot vagy magát a felelősségvállalást. Hanem azt mondom, hogy az önigazultság, amivel a problémához közelítesz, csak ront a helyzeten.

A „vesd ki először a gerendát a saját szemedből” egy régi igazság. Hozzámentél egy férfihoz, akiben még maradt valamennyi a „fiúból”. De ő meg egy olyan nőt vett el, akiben még mindig van a „kislányból”. Épp most voltam 45 éves. Nem számít, hogy mit sugallnak a szemem körüli ráncok, az éretlenségből és önzésből még mindig van bennem, amely arra emlékeztet, hogy nekem is szükségem van kegyelemre, Istentől és a férjemtől is.
Isten pedig a büszkéknek ellene áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.

Hogyan állt meg a fejlődés?

A sportcsatornák mégis hogyan fejthetnek ki ekkora varázserőt egy férfiira? Mégis mi az, amit egy férfi a videó játékoktól kaphat? Miért nem tudod rávenni, hogy veled együtt elkötelezze magát a való életben, valódi kapcsolatokban és az igazi munkában?

Lehet, hogy túlságosan általánosítok, de úgy gondolom, a dolog lényege a félelem. Tudtad, hogy a férjed attól fél, hogy kudarcot vall?

Édesapám egyszer elmesélt nekem egy történetet. Éppen húsz éves volt, amikor az Ohio állambeli Brooklyn-ba költöztek. Habár alig volt pénzük, a szülei vállalták azt az áldozatot, hogy vegyenek neki egy baseball kesztyűt. Így elkezdhetett játszani a helyi baseball ligában és jónéhány barátra is szert tett. Hamarosan már a kerületi bajnokságban találta magát. Az édesapja és édesanyja elmentek megnézni, hogyan játszik ő és a csapata. Ott szurkoltak a városi stadionban a hatalmas lámpafények alatt. Már csak egyetlen egy mindent eldöntő menet volt. Csupán annyit kellett tennie, hogy elkapja a labdát. Édesapám sohasem fogja elfelejteni azt a megaláztatást, ami ezután következett. A dolog nem jött össze és így a másik csapat kapta a győztes pontot. A mérkőzés után a szülei nem ölelték meg és még csak egy szót sem szóltak. Egyedül ment haza, azzal a tudattal, hogy hibázott.

Hiszem, hogy minden férfiban ott van egy 12 éves fiú, ugyanazzal a félelemmel, amit édesapám megtapasztalt. Az önbizalomhiány és a félelem minden fiatal férfit kínoz, még akkor is, ha arról álmodik, hogy egyszer „hős” lesz.

Pontosan ugyanúgy, ahogy a pornó a „biztonságos” módját adja a szexualitás megtapasztalásának, a videó játékok és a futball csapatoknak való fanatikus szurkolás is a „biztonságos” módját adja annak, hogy hős legyél. A virtuális világ kockázatmentes kihívást és kalandot ad. A probléma az – hasonlóan a pornóhoz –, hogy a virtuális világ nem a realitás. A teljesítmény csak illúzió. A valódi világban, a férjed még mindig lehet elutasított, megszégyenített és könnyen úgy nézhet ki, mint egy rakás szerencsétlenség. A virtuális sikerei pedig nem készítik fel őt a kapcsolatteremtésre, munkára és a vezetésre.

Hogy a helyzet még rosszabb legyen, számos fiatalembernek nem volt apja vagy más mentora, aki tanította volna vagy példaként állhatott volna előtte.

Gondoskodj a fiúról, építsd a férfit

Dr. Daniel Levinson 1986-ban írt egy klasszikus könyvet, "A férfi élet szakaszai" (Seasons of a Man’s Life) címmel. Arra a következtetésre jutott, hogy a teljes élethez minden férfinak három dologra van szüksége: egy álomra, egy feleségre aki hisz benne és egy mentorra, aki megmutatja neki az utat. Dr. Levinson szavai a mai férfiakra is igazak.

Barátom, tisztában vagyok vele, hogy nagyon idegesít a férjed felelőtlen hozzáállása. De itt a kulcs ahhoz, hogy megértsd, talán leginkább rajtad múlik, hogy végre felnő vagy sem. Te vagy az a személy, aki végső soron a férjedet be tudja vezetni a valódi kapcsolatok valamint a felnőtt élet kihívásaiba. Itt pedig jóval többről van szó, mint a „labda elejtéséről”, mert férjed félelmei hatással vannak rád is.

Feleségként, képes vagy érzékenyen és védelmezően viszonyulni a férjed sebezhetőségéhez, ugyanakkor képes vagy növelni a teherbírását is. Talán komplikáltan hangzik, de ha nap mint nap, percről percre tudatosan gondolkodsz felőle, imádkozol érte és jól reagálsz, akkor a fenti cél egyre elérhetőbbé válik.

A fantasztikus hír az, hogy nem te vagy az első nő, aki keresztülmegy azon a kihíváson, hogy kihozza a „férfit” a férjéből. Szerencsére már volt alkalmam más bölcs feleségeknél látni, hogy sikerült és ezt a művészetet így elsajátíthattam a saját házasságomban is. Megtanultam, hogy mikor lépjek hátra, mikor bátorítsak és mikor konfrontálódjak.

Szeretem azt az embert, akivé a férjem válik. Mindig megmosolyogtat, ha néha visszagondolok a húsz évvel ezelőtti idegeskedésekre és harcokra. Egy pillanatig sem sajnálom azt a kemény munkát, mikor a büszkeségemet félretéve Istenhez könyörögtem bölcsességért, vagy amikor a férjembe kellett energiát fektetni.

A férjem pedig úgy tűnik, minden nap jobban szeret engem. 

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://keresztenycsalad.blog.hu/api/trackback/id/tr487081565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kalandfereg 2015.02.11. 10:42:59

Hellóka! A szürke 50 árnyalatával kapcsolatos írásodhoz szerettem volna hozzászólni, csak a tabletemről nem tudtam, most meg látom, hogy le lett zárva a kommentelés, nyilván mivel nem özönlöttek az erkölcsös tömegek, hogy melléd álljanak a kenetteljes szex melletti harcban, sőt kábé mindenki a fejét fogta ennyi bugyutaság hallatán. És én nyilván már csak azokat látom, amik nem lettek kimoderálva.
Nos, amit mindenképp meg akartam neked írni, hogy picit távolodj el a képtől, csak pár lépésnyire, és kukkantsd csak meg, hogy a blogodnak mi a fő témája. Na?
Na??
Igen. A szex. :D
A cimkefelhődet fusd át hirtelen, hm? Szex, szex, szex, minden mennyiségben.
Mindegy, hogy milyen kontextusban, lényeg, hogy csak a hülye nem veszi észre, hogy folyton AZON jár az eszed. Nem gáz, semmi extra, csak incifinci kognitív disszonancia észlelhető. :D
Úgyhogy lehet ilyen álságos és butus posztot írni az 50 árnyalatról, de ez mit sem változtat a lényegen, hogy igen, az embereket érdekli a szex, és a perverziók is. (E témában megint csak a cimkefelhődet ajánlanám megtekintésre.) A perverziók léteznek, vannak, részei az emberi természetnek. És vannak köztük olyanok, amik nem okoznak senkinek semmi kárt, egyszerűen csak... vannak. Érted. Nem akadályozzák a romantikus szerelmet, mellette, sőt vele léteznek. Efelett lehet álságosan ítélkezni, és lehet ítéletmentesen tudomásul venni. Javaslom, hogy térj át a második variációra, mert az első a 21. században nevetséges pisa a széllel szemben.
Persze nem mindenhol, most is létezik olyan kezdeményezés, ahol az ilyesmi tiltva van, az egyik ilyet pl. úgy hívják, hogy ISIS.
Tudtad, hogy ők a világon a legnagyobb pornófogyasztók? És bocsmár, de a 6. érzékem azt súgja, hogy érted se tegyem tűzbe a kezem. :D:D

Kereszteny Család · https://www.facebook.com/keresztenycsaladblog/ 2015.02.12. 08:07:16

Nagyon sok mindent felvetettél, hadd válaszoljak sorjában:

1. kommentelés leállítása, moderálás
Nos, a kommentelést azért állítottam le, mert a témához már semmi köze nem volt a hozzászólásoknak. Ami a moderálást illeti, ami trágár, azt nem szeretem. Ellenvéleményt találhatsz szép számmal, úgy gondolom, ezek hasznosak az ügy számára.

2. Szerinted a blog fő témája a szex
Szerintem nem. A blog témája a keresztény család és annak minden vetülete. A (szexuális, jujj) felvilágosítástól a párválasztáson át a gyereknevelésig, szól a válásról a csalódásról és az újrakezdésről is.

A helyzet nem örömteli, de tény, hogy a kultúránkat mélységeiben átitatja a szex, az erotika. Ez ömlik a tévéből, ezzel van kiplakátolva az utca, de még az index címlap is és leginkább ez határozza meg a döntéseinket és motivációinkat is.
Szerintem az az álságos, ha erről nem veszünk tudomást, és úgy teszünk, mintha nem így lenne.
Enni jó dolog, de nem mindegy, hogy miből és mennyit. Szerelmeskedni jó dolog, de nem mindegy, hogy kivel és mikor.

Írhatnék a megbocsátásról, megigazulásról, bűnbocsánatról (képzeld, még papírom is van róla) amelyek nagyon fontos dolgok. De ahogy te is írod, az egész képet kell nézni. És a képből hiányoznak az általam felvetett témák.

3. Perverziók
Igen, léteznek. Bennem is megvannak. Ez a romlott emberi természet része. De tudod, vannak olyan emberek, akik szeretnének úgy élni, hogy ezek maradjanak ott lent, mélyen. Még akkor is, ha csak maguknak ártanak vele. Ezt nehéz megcsinálni. Ehhez segítség kell. Azzal viszont nem értek egyet veled, hogy ezek nem akadályozzák a romantikus szerelmet. Szerintem konkrétan megölik.
Lehet, hogy a 21. században ez a divat, ahogy Kr.e. a 12. században is ez volt a divat, mondjuk Szodomában és Gomorában. De hozhatnám példának a görögöket vagy rómaiakat is. Attól még ugyanannak az Istennek a színe előtt kell elszámolnod neked is és nekem is.

4. Tiltás
Én örülök, hogy egy olyan országban élhetek, ahol bárki megnézheti a moziban a szürke 50 árnyalatát. Vagy írhat ilyen blogot és kommentelhet bátran. Csináljuk.
Dönteni viszont mindenki maga dönt, hogy hogyan él.

Tblog 2016.11.23. 13:37:39

Ha valaki nem akar felnőni, akkor nem muszáj. Ha egy férfi nem akar gyerekeket vállalni, akkor csak válasszon egy olyan nőt, aki szintén nem akar gyerekeket. Dolgoznak, aztán mellette meg szórakoznak. Kész. Így boldogok lehetnek mindketten.
süti beállítások módosítása