A kérdés jogos, az okok sokrétűek lehetnek. Marie Wellmond, aki a MarriageHelper.com házassági tanácsadó szervezet egyik vezetője, bibliai példákon keresztül mutatja meg, lehet, ez nem is olyan nagy probléma, mint amilyennek elsőre tűnik. Az eredeti cikk a crosswalk.com keresztény portálon jelent meg.
Keresztényként a lehető legjobb házasságot és a szoros Istennel való járást kívánva, esetleg csodálkozol, hogy a párodnak neked és nincs egy szoros, közös imaéletetek. Evés előtt megáldjátok az ételt vagy imádkoztok a missziós tevékenységekért, de úgyszólván, közösen sohasem öntitek ki szíveteket Isten előtt.
Számos tanácsadó szerint a közös imádkozás fejleszti az intimitást, konfliktusokat old meg, és összekovácsolja a kapcsolatokat. Az Írásban olvasunk szüntelen imádkozásról (I. Thess. 5:17), vagy amikor megszakítás nélkül, folyamatosan kellett imádkozni (Lukács 18:1), valamint arról is, amikor Jézus ígérete szerint ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, Ő ott lesz közöttük (Máté 18:20).
Számos szempontot fel lehet hozni a házasság megerősítése és az imádkozás közötti kapcsolatra, mégis, akkor a pároknak miért csak 10%-a igényli a „spirituális intimitás” megtapasztalását?
Biztosan van valami tényleges oka az Istenfélő párok fennmaradó 90 százalékának, hogy nem imádkoznak együtt. A bűnbeesés óta, a párok rejtőzködnek, fügefa levelekkel takargatják magukat, szégyenkeznek, és félelemmel veszik tudomásul a meztelenségüket Isten és egymás előtt. A Bibliában a házaspárok nem imádkoztak együtt. Tény, amikor a párok nem voltak együtt Isten jelenlétében vagy szentségben, a közös imádkozás nem működött valami jól.
Ádám elrejtőzött. Az első lehetséges alkalommal pedig kiszolgáltatta Évát. Öntudatos volt. Isten szerencsére közbelépett.
Amikor Isten Ábrámnak gyermeket ígért Sárától, Ábrám nem vonta be a feleségét a beszélgetésbe, mivel folyamatosan, hangosan nevetett. Amikor később a három férfi megjelent, Ábrahám nem hívta Sárát, hogy csatlakozzon hozzájuk az imában. De azért szólt neki, hogy süssön néhány kenyeret. (A történet viszont azt sugallja, hogy végül együtt voltak, amikor Isten a nevetésért Sárának szemrehányást tett.)
Lót és a felesége nem cselekedett helyesen, amikor az angyalok megjelentek az ajtajuknál.
Izsák imádkozott a feleségéért, de nem a feleségével.
A zsoltáros, az Isten szíve szerint való férfi, imádkozott eggyel is a feleségei közül? Biztos vagy benne, hogy a Példabeszédek 31-ben leírt asszony, imádkozott a férjével? Döbbenet. Senki sem kérdőjelezi meg az intimitást a Salamon Énekek Énekében leírt szerelmesek között, de egy alkalommal sem jelennek meg úgy, mintha imádkoztak volna.
Egy angyal jelent meg Sámson anyjának és apjának, külön-külön. Anna egyedül imádkozott. Az angyal Máriának és Józsefnek szintén külön-külön jelent meg. Egy másik alkalommal, Zakariásnak a templomban jelent meg, ahova Erzsébet nem léphetett be.
Ha előre ugrunk a 21. századba, a férjek és feleségek elvárhatják az Éden újbóli felfedezését és képesek lehetnek újra meztelenül és szégyen nélkül, együtt Isten elé járulni, nap mint nap? Oké, megpróbálhatod, de akkor figyelmen kívül kell hagyjad Ábrahám és Sára, Mária és József, Zakariás és Erzsébet, Anna, az Isten szíve szerint való férfi és a Példabeszédek 31-ben leírt hölgy szellemi állapotát.
Mégis, akkor hogyan juthat eszünkbe az az „idea”, hogy a pároknak nemcsak együtt kell imádkozniuk, hanem egyenesen ez a jele a szent házasságnak? Általánosságban, a feleségek az intimitásnak egy magasabb szintjét akarják a férjükkel elérni. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a keresztény férjek és feleségek az imádságban Istent akarják tisztelni. Valahol két legyet üthetünk egy csapásra. A szuperhatékony világunkban „két madarat akartunk eltalálni egy kővel”. Erőforrás takarékossági okokból összekapcsoltuk a kedvesünkkel való intimitást az Isten imában való tiszteletével. Ez elméletben működik, de a gyakorlatban akkor miért van ennyire kevés pár, aki közösen, imádságban Isten előtt térdet hajt? Azt gondolom, ehhez van valami szörnyű köze az ember bűnbeesésének és az Isten előtt érzett szégyenének. Vajon Anna ki tudta volna önteni a szívét ennyire őszintén Isten előtt, ha Elkána ott van mellette? Te pedig napi gyakorlatként újra akarod élni a történelem egyik legsötétebb pillanatát – amikor Isten Ádámot és Évát keresi a kertben? Ha Isten megjelenne a férjemnek és azt mondaná, hogy gyermekünk lesz amikor én 90 éves vagyok (vagy kilépne a munkahelyéről, hogy szolgálatba kezdjen, esetleg kivenné a bankból az összes megtakarításunkat és befizetné egy árvaháznak Ugandában), örömmel kihagynám a beszélgetést és inkább kiszöknék a konyhába kenyeret sütni.
Mindig imádkoznunk kell – bárhol vagy bárkivel is vagyunk. Imádkozni, hogy kifejezzük az imádatunkat, kéréseinket, ragaszkodásunkat. De azért szakítsunk időt a közös imára, hogy intimitás jöjjön létre a párunk és köztünk? Ez túl nagy elvárás.
A séta Istennel a hűvös alkonyatkor nem tette Ádámot és Évát meztelenné és szégyentelenné. Azért, mert meztelenek és szégyentelenek voltak, lettek képesek Istennel járni.
Nem célom a párokat elbátortalanítani a közös imától vagy adni egy jó okot, hogy kitérjenek az ilyen kezdeményezések elől. A célom felszabadítani téged a bűntudat, a manipuláció, az elvárások, a párod hátsó gondolatai alól. Szabadítsd fel magad az alól a gondolat alól, hogy valami hiányzik a házasságotokból, mivel nem imádkoztok együtt! A meztelenek és szégyentelenek az egyetlenek, akiket a Bibliában egyszer közös imában találunk. Egyszer. Te pedig adj magadnak esélyt, hogy megragadd a bőrruhákat, melyeket Isten annyira irgalmasan az Ő bukott emberpárjának odaadott.
Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!