Te még küzdesz az otthonodban a kütyük ellen, vagy már régen feladtad a harcot és úgy vagy vele, amíg elvan a gyerek, addig nem lehet baj?
Minden ott kezdődött, mikor a fiam sok évvel ezelőtt megkapta a lecserélt számítógépemet. Aztán egy gyenge pillanatomban a félévi eredményektől tettem függővé egy iPad mini megvásárlását. A huginak összejött. Végül pedig mit kér a gyerek szülinapra? Na mit? Okostelefont!
Informatikus vagyok, szeretem a szakmám. Kellemes érzésekkel gondolok a kamaszkoromra, arra, hogy az általános iskolában az elsők között volt PC-m. Inkább a stratégiai játékokat szerettem, mint a lövöldözést, itt olyanokról kellett döntenem, hogy mennyi aranyat kell bányászni ahhoz hogy elfoglaljam, felépítsem, legyőzzem... Ugyan miért legyen ez az én gyerekeimnél másképp?
Majd szépen megtanulják, hogy első a kötelesség, a házi feladat, a házimunka, a tanulás, a sport, a barátok és még így is marad idő egy nap két órát a számítógép előtt ülni vagy valamit nyomkodni. Akkor kezdtem el aggódni, amikor egyik szerda este 11 órakor én vettem le az alvó gyerek fejéről a fülhallgatót, mert nyomógombos régi telefonjából szólt rajta a rádió. Ekkor már túl voltunk azon, csak apu vagy anyu tudja a jelszót, Norton Family letöltése / konfigutálása / napi időlimit beállítása, Xbox kábel elrakása aztán elővétele, okostelefon MAC address címének letiltása az otthoni wifi-n és még hosszan sorolhatnám...
Ha őszinték vagyunk, közülünk ki nem veszi elő a messengert / vibert / FB-t vagy akármit, ha csak egy percet is kell valahol várakoznia?
Szerezd meg az írányitást!
Az első és legfontosabb dolog, amire eljutottam, hogy a gyereknek 16 éves kora alatt NE LEGYEN okostelefonja.
Amelyik gyereknek van, az meggyőződésem, hogy már nem gyerek, hanem felnőtt. Maga dönti el, hogy kivel, mit, mikor, meddig és hogyan csinál még akkor is, ha otthon az íróasztalánál tanulást színlelve ül nyugodtságban csak azért, hogy téged megnyugtasson. Ha nem vagy hajlandó arra, hogy szülőként ezt a döntést meghozd, felesleges bármilyen további erőfeszítés. Elvesztetted a háborút, itt meg is állhatsz, ne is olvass tovább.
De ha nincs okostelefon, akkor minden más eszközt fizikailag képes vagy otthon és az irányításod alatt tartani. A lényeg nem az, hogy hétköznap 1 óra vagy hétvégén 5, hanem az, hogy te lehess az a családban, aki meghozza a szabályokat, melyeket képes vagy legalább részben betartatni. Végülis te vagy a szülő, te felelsz érte, nemigaz?
A számítógép jó dolog, a számítógépes játékok (a kisebbik hányaduk) jó dolgok, a kibertér jó dolog, de ha nem akarod, hogy a gyerekedből egy depressziós, zárkózott, sikertelen zombi váljon, akkor segíts neki megharcolni azt, amivel te is csak küzdesz.
Csaták azért lesznek. Néha háborúk is, de tarts ki, megéri. Azok az órák, időszakok, melyeket kiharcolsz, lassan más dologra fognak fordítódni és itt nem csak a rossz tankönyvekre gondolok. Hanem más könyvekre, folyóiratokra, olyan dolgokra, amelyek érdekesek a gyerek számára.
Így pedig egyre inkább elkezdi felfedezni a (való) világot, ahogy annak idején mi is tettük, számítógéppel vagy anélkül.